40 napos otthoni gyakorlás

HOGYAN NE MEDITÁLJ – 3 DOLOG, AMIT ÉRDEMES ELENGEDNED A MEDITÁCIÓS GYAKORLÁSOD SORÁN

Fantasztikus, hogy az idei 40 napos otthoni gyakorlás kapcsán újra ennyi ember (közel 3.000) meditál együtt! Ennek kapcsán rengeteg kérdést és megosztást kapunk a Facebook csoportunkban az elmúlt hetekben, ebben a cikkben pedig három fontos dologról összegezzük meglátásainkat – hogy hogyan ne meditálj. 🙂

Ragaszkodás elengedése

Habár a kundalini jóga hagyománya előszeretettel hangsúlyozza a 40-90-120 napos gyakorlásokat a tartós változás érdekében, mi van akkor, ha Neked nem jön össze az, hogy minden nap gyakorolj?

Bármilyen gyakorlásba is kezdünk, fontos tudatosítanunk már annak kezdetén, hogy éppen elég az, ha magunkhoz képest a lehető legjobbat hozzuk ki a helyzetből. Nyilván nagy erőt ad az, ha átmegyünk egy olyan kihíváson, hogy 40,90,120 vagy akár 1.000 napig, vagy még tovább minden nap meditálunk – mégis akadhatnak bizonyos helyzetek, amikben jobb elengedni a gyakorlás felé a ragaszkodásunk.

Be kell hogy valljam, amíg Lili nem érkezett közénk, addig évek óta tényleg minden nap meditáltam – de már a várandósság ideje felkészített arra, hogy ideje a napi 2-3-4 órás gyakorlásomból visszavenni, és csak lazán, elengedéssel, az adott pillanatot megélve, az adott tér-időt kihasználva belelazítani a gyakorlásba és úgy egyáltalán, az Életbe.

Ez, amióta ő már fizikai szinten is itt van köztünk pedig nyilván csak fokozódott.

Vannak napok, amikor csak egy-egy mantrára jut időm (sokszor séta közben mantrázok, énekelek). Vagy a korábbi képzéseim hangfelvételeit hallgatom, miközben éppen teszek-veszek, máskor egy-egy kirját, és egy-egy konkrét meditációt is – amikor úgy alakul – megcsinálok. Persze ezt ilyenkor nagyon szeretem, és szeretném is, hogy minden napom így legyen, de ha nem úgy alakul a napunk, mert mondjuk napok óta kettecskén vagyunk Lilivel, miközben főzök-mosok-pakolok, rendezem őt, és még egyéb programokat is szervezek, akkor egyszerűen csak hagyom, hogy áramlásban legyek, hogy áramlásban legyünk.

Szerintem a babázós illetve a kisgyerekes időszak, illetve a betegségek ideje alatti idő pont ilyen. Ne támassz túl nagy követelményeket önmagad felé – csak tudatosítsd, hogy azzal, ha már néhány napon meditáltál az adott héten vagy hónapban, mennyivel is többet tettél önmagadért, mintha ez egyszer sem fordult volna elő.

Lelkiismeretfurdalás elengedése

Ez a pont kicsit az előzőből következik. Ugyanis a ragaszkodás mellé gyakran társítunk még egy adag lelkiismeretfurdalást is, ha nem úgy alakul a napunk, helyzetünk, ahogy elterveztük.

Na erre biztosan jó egy kisbaba! 🙂 Amúgy, én ezt már évek óta figyelem magamban, és dolgoztam is ezen, mégis, most más szinten élem meg. Az anyaság egy hatalmas lehetőség a Mindfullness-re – jobb nem azon agyalni, hogy mit hány percig és mennyi ideig tudunk végezni, vagy mit is csináljunk most éppen a szabadidőnkben, különben gyorsan megbánjuk hogy azt az egy-egy szabad percünket agyalással töltöttük, ahelyett, hogy csak lettünk volna és töltekeztünk volna.

A meditációs gyakorlás nem arról szól, hogy túl legyünk valamin, vagy kipipáljunk valamit, hogy ez is megvolt. Főleg nem arról, hogy esetleg ha nem is máshogy – belső párbeszéd szintjén büntessük magunkat, ha nem jött volna össze az, amit terveztünk.

Ezzel az attitűddel és a lelkiismeretfurdalás keltéssel valójában csak távolabb kerülünk önmagunktól, ami sosem célja a meditációs gyakorlásnak – a cél pont az ellenkezője, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz.

Történések elkönyvelése és elengedése

Másik gyakori visszajelzés, amit kapunk, hogy: “Normális hogy… pl: Színes fényeket, melengető energiákat, bizsergető érzést tapasztalok? Mit jelent az, hogy ma a kisujjam bizsergett? Vagy most éppen kék fényt láttam? Vagy ma az angyalok látogattak meg? Én semmit nem tapasztalok!

Nagyon sokan nagyon sokféle tapasztalásról számolnak be nekünk egy-egy ilyen 40 napos gyakorlás alatt. Mi azonban igyekszünk mindenkit arra buzdítani, hogy ezeket a tapasztalásokat, érzéseket, képeket engedje el. Persze, ha valami nagy megélésünk van, nagyon jó, ha felírjuk magunknak, de nem az a lényeg, hogy mit látunk, hanem hogy milyen felismerést szerzünk belőle, és végső soron, hogy azt a realizációt hogyan integráljuk mindennapi életünkbe.

Úgyhogy ahelyett, hogy elménkkel azt elemezgetnénk, hogy milyen energiák, milyen színben, formában és méretben jártak körül ma épp minket, figyeljük meg inkább azt, hogy a meditáció – hosszú távon – mit hoz életünkbe. Talán nyugodtabbá válunk tőle? Vagy épp ellenkezőleg, sok-sok érzést felhoz, amit eddig elnyomva cipeltünk? Lehet, hogy türelmesebbek leszünk magunkkal, vagy másokkal, stb…

A tapasztalás nem a színes fényeket, és a pörgő mozivásznat jelenti, hanem a mélyről jövő felismeréseket.

És bárhogy is van, a saját tapasztalatunk a saját tapasztalatunk. Sose hasonlítgassuk magunkat össze mással, mivel mindannyian mások vagyunk, máshogy fogunk tapasztalni, érezni, érzékelni.

Amikor elkezdjük e működésünket mélyebb szinten megérteni, akkor rájöhetünk, ez a másság nem távolabb tol másoktól, hanem épp, hogy közelebb hoz, hiszen végső soron a Szellem szintjén mind ugyanazon gyökérből eredezünk.

Szeretettel kívánok kitartó és felismerésekkel teli gyakorlást a továbbiakban is!

Sat Nam, Mia

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire,  állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply



shares