Lélek

Indiai útinapló 2.0 – Amikor te vagy a látványosság

IMG_20170414_122033_761

Néha szinte sokkoló, hogy mennyien és milyen intenzíven néznek meg minket, nyugati embereket itt Indiában. Ez egyáltalán nem gorombaság az ő részükről, mégis egy furcsa érzés számomra.

Az első nap, amikor kimentem az Aranytemplomhoz egyedül, és jártam egy kört, nagyon rövid idő után vissza is mentem a szállásra, mert egyszerűen annyira intenzív volt az élmény, hogy ennyire bámulnak, hogy alig bírtam el. Habár ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy ez egy közel 24 órás utazás után volt közvetlen, és még egy fél napig szintén nem aludtam semmit.

Rögtön meg is kaptam az első tanítást a séta után a tanáromtól, miután megkérdezte, hogy vagyok: “Minden körülmény között meg kell őrizned a középpontodat, és megtanulni megáldani a jelenléteddel bárkit.” 

Aztán a napi gyakorlások és órák által elkezdtem szépen átalakítani az energiámat, elkezdtem egyre jobban leföldelni magam. Érdekes volt, hogy már másnap, csak negyed annyian néztek meg – legalábbis ez volt az érzetem, és csak 5 családdal készült fotó rólam 15 perc alatt :). A harmadik nap az utcán járva pedig az az érzésem volt, hogy észre sem vesznek. Habár mind e mellett mostanra, szerintem így is kb. 1.000 képen szerepelek, családokkal, azok barátaival, testvérekkel, unokatestvérekkel, nagybácsikkal, nagynénikkel és még folytathatnám a sort.

Valami megváltozott néhány nap leforgása alatt: pontosabban én változtam, alakultam, transzformálódtam. Mostanra már igazán lassan, jógikusan sétálok. Nem kerülöm a tekinteteket. Ha rám néznek, általában visszamosolygok. Melegséggel és szeretettel tölt el, hogy ennyire nyíltak és közvetlenek, nem félnek kérdezni és kérni. (pl. egy közös fotót – és a szelfi, minden nyelven ugyanaz 🙂

Habár még mindig egyfajta “látványosság vagyok” itt, már nem rémít meg. Nem riaszt el, inkább felemel. Elvégre, az, hogy ők hogyan tekintenek rám, csakis az ő dolguk, de hogy ez bennem mit idéz elő, vagy hogyan reagálok rá, az pedig az enyém.

Itt minden pillanat a megadásról szól, és soha nem tudod, mit hoz a következő. Ez egy gyönyörű tanítás, örülök, hogy a részese lehetek itt mindennek.

Folytatás hamarosan…

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire.

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply