Oops! It appears that you have disabled your Javascript. In order for you to see this page as it is meant to appear, we ask that you please re-enable your Javascript!
Interjúk

Interjú Mirabai Ceiba-val – Párkapcsolat, család és gyerekek (4.rész)

Interjúnk negyedik részében a spirituális párkapcsolatról, a családi harmónia megteremtéséről, és a gyerekekkel való mélyebb kapcsolódásról beszél a Mirabai Ceiba zenész-párosa.

Sat Nam Jóga: Duóban zenéltek, de emellett férj és feleség is vagytok. Sok mindent elmondtatok a kapcsolatotokról, de mit gondoltok arról, hogy az emberek hogyan tudnának spirituális kapcsolatban élni manapság, vagy ahogy sokszor emlegetjük, emelkedett kapcsolatban?

Markus: Sokat zenéljenek együtt! (Mindenki nevet)

Sat Nam Jóga: Ez a trükk?

Markus: Igen, ez a trükk. Úgy értem, ennek nem feltétlen kell zenének lennie, lehet bármi, ami túlmutat önmagadon. Én például, amikor zenélünk, úgy érzem megszűnik az identitásom, és ilyenkor egy olyan birodalomba utazunk, ahol valóban tudunk találkozni. De ez bármi lehet, meditálhattok együtt, vagy bármi mást csinálhattok együtt. Úgy gondolom, az a fontos ebben, hogy megtaláljuk azt, hogyan tud megszűnni mindkettőnk identitása és egója, hogy a két léleknek lehetősége legyen a kapcsolódásra.

Az tudjuk, hogy két szív össze tud kapcsolódni. De ez gyakran azért nehéz, mert az elménkkel akarjuk megérteni a másikat. Mi történik most benne? Miért teszi ezt? Miért nem csinál mást? Miért ilyen vagy olyan? Tehát mindig  van egy bizonyos magyarázatunk és gondolatunk a másik személyről a kapcsolatainkban. Egy bizonyos ponton ebben el lehet veszni. Amikor először megszeretünk valakit, amikor beleszeretünk valakibe, akkor a szívünkkel kapcsolódunk, de aztán belép az elménk a képbe és azon gondolkozunk, hogy hogyan fog működni ez a kapcsolat, és hasonlók. Tehát a kérdés az, hogy hogyan tudjuk a szív kapcsolódását tovább táplálni egy kapcsolatban, és azt gondolom, hogy ez a legfontosabb dolog. Minden alkalommal, amikor harcoltok vagy van egy vitátok vagy bármi, kérdezd meg magadtól, mikor volt az utolsó alkalom, amikor minőségi időt töltöttetek együtt, amikor a szavakon túl kapcsolódtatok. Lehet, hogy ez nektek csak egy csendes séta, vagy egyszerűen csak zenét hallgattok együtt, ha nem zenéltek együtt, de akár csendben meditálhattok is. A lényeg, hogy képesek legyetek újra és újra érzékelni egymást egy másik szinten.

Azt mondhatom, hogy ez kulcsfontosságú számunkra is. Bármikor, amikor gond merül fel a kapcsolatunkban, akkor megkérdezzük: mikor töltöttünk utoljára minőségű időt együtt? Természetesen szerencsés vagyunk, hogy ez a mi életünkbe így beépült. Amikor koncerteken játszunk, az olyan 2 óra, ahol nem gondolkodhatunk az életünkről, nincs esélyünk megvitatni bármit is, veszekedni, vagy bármi hasonló, ellenben ilyenkor a zene segítségével kapcsolódunk. Tehát ez egy kicsit olyan, mintha randiznánk: együtt vagyunk, és a zene által összekapcsolódunk. Úgy érzem, ez nagyon fontos a kapcsolatunk táplálása érdekében. Ez egyáltalán nem egy olyan dolog, amit ki lehet gondolni. Semmi mást nem lehet tenni, csak táplálnunk kell a szív kapcsolódását, és a kérdés az, hogy ezt hogyan tudod megtenni.

Sat Nam Jóga: És mi a helyzet az egyensúly megtartásával a családban? Elég hektikus az életetek, sokat utaztok, koncerteztek, elvonulásokat tartotok, stb. Hogyan tudjátok az egyensúlyt megtartani a családban, a gyermekeitekkel?

Gely: A gyermekeinkkel való kapcsolódást is e köré az élet köré építettük, ők nagyon is részei az életünknek. A gyermekeink magántanulók, ami azt jelenti, hogy sok időt töltünk velük. Úgy működünk, mint egy tojás, egy közösség. Egy saját társadalomban élünk. Vannak barátaik itt Durango-ban és ehhez a közösséghez is tartozunk, de számunkra a legerősebb közösség a család. Az, hogy ilyen szabadon élhetünk és hogy ilyen lehetőségeink vannak, annak az egyetlen módja, hogy valóban sok időt szentelünk a gyerekeinknek, minőségi időt. Úgy értem, én pl. nagyon sok időt töltök a lányaimmal, mert együtt tanulunk és sokat olvasok velük. Waldorf tantervünk van, amely sok mélységgel rendelkezik. Nemcsak a matematikát és az összes tantárgyat tanuljuk meg, hanem nagyon nagyon mély témákba is belemegyünk. Így a tanulás egy közös mély út is.

A kapcsolódásunk a gyermekeinkkel nagyon erős, sokat utazunk együtt, és nagyon sok emberrel és kultúrával találkozunk, fesztiválokat járunk be, nagyon sok mindent tapasztalunk meg együtt. Azután pedig ott vannak a különböző nyelvek, amiket közösen használunk, ami sok sok év munkája és sok odaadást igényelt, de a hozadéka gyönyörű. Ezek mind egy nagyon erős alapot teremtettek a köztünk fennálló kapcsolathoz. Alina 14 éves, így ki tudja, hogy mennyi ideig lesz még ebben a tojásban, még két év és kirepül. De úgy érzem, van már olyan stabil a kapcsolatunk, hogy akkor is erős lesz, ha messze kerülünk egymástól. Nagyon családközpontú emberek vagyunk. Ez biztos, hogy számunkra a család nagyon fontos.

Amerikában élünk, egy olyan társadalomban, ahol az emberek sokszor nem ülnek le együtt az asztalhoz, hogy együtt egyenek. Mindenki véletlenszerűen eszik. Mi együtt csinálunk dolgokat. Együtt eszünk, vagy néha családi napot tartunk, vagy azt mondjuk, nézzünk meg együtt egy filmet. Ezek tényleg szép dolgok, amelyeket örömmel csinálunk, és így vagyunk kiegyensúlyozottak. Ki tudja, hogy ez az egész hogy fog elsülni, amikor nagyok lesznek, milyen területen lesz szükségük terápiára felnőttként, milyen dolgokat kényszerítettünk rájuk. De eddig egészen egészségesnek néznek ki. (Mindketten nevetnek). Nem tudhatjuk mi lesz. Rendelkeznek mindezekkel az ajándékokkal: láthatják a világot, nyelveket beszélnek, élvezik ezt a szabadságot, önállóak és motiváltak, nyitottak a tanulásra és a kreativitásra. És ezzel szemben ott van a másik oldal, hogy nem igazán tartoznak sehová, sehol sincsenek igazán gyökereik. Ezért kíváncsi vagyok, hogyan fog mindez kibontakozni a jövőben.

Markus: Sehol sincsenek gyökereik, de ugyanakkor mindenütt vannak gyökereik.

Gely: Pontosan. Talán ez így jobban kifejezi a valóságot. Sok olyan hely van, ahol kapcsolódni tudnak az emberekhez is. Nagyon sok barátjuk van az egész világon. Nincsen egy nagyon erős baráti csoportjuk, egyedül itt van, de ez kicsi. Érdekes lesz, hogy fog ez megmutatkozni az életükben. Eddig úgy tűnik, jól működik. Nagy kihívást jelent, ha a gyermekeiddel együtt szeretnél növekedni, az ő tempójukban együtt megélni a dolgokat. Ha konfliktus van, azt meg kell oldanod, nem bízhatod az iskolára, vagy bármi másra, amivel elkerülheted. Itt vagy szembe nézel a dolgokkal, vagy szembe nézel a dolgokkal. De úgy érzem, jó ez így.

Sat Nam Jóga: Említettétek, hogy van egy albumotok, amelyet gyerekeknek készítettetek, és 2 évvel ezelőtt jelent meg. Vannak más terveitek, ami a gyermekeitekhez kapcsolható? Esetleg egy újabb album?

Markus: Nem, most már idősebbek. Alina tinédzser. Amikor felvettük azt az albumot, akkor még ő is gyerek volt, most már tizenéves. Hegedül és teszi a saját dolgát. Pema, a kisebbik lányunk is kezd felnőni, de azért ő még mindig gyermek. De valójában már saját zenét készít, saját dalokat ír. A terv most már az lenne, hogy a saját dalait vegyük fel. Ez az, amit szeretnénk csinálni, mert nagyon szép dalai vannak, és szeretnénk, hogy ezek fel legyenek véve. Azt hiszem, nem fogunk egy másik gyermekalbumot készíteni, ez volt a mi gyermek albumunk. Valamikor, egy bizonyos ponton meg szeretnénk örökíteni azokat a zeneszámokat, amiket Gely hozott létre az otthoni tanulás során. Ezek rövid, apró dalok, amelyek együtt születtek az otthontanulás folyamatával, napüdvözletek és hasonlók. Talán, egy bizonyos ponton ha elkészülnek ezek a felvételek, akkor ez egy rendelkezésre álló eszköz lesz bárhol a világon a magántanuló gyerekek számára.

Sat Nam Jóga: Ez sok felnőttet boldoggá tenne. Ha üzenhetnétek valamit a gyerekeknek, akkor mi lenne az? Vagy a szüleiknek?

Gely: Azt hiszem, én inkább a szülőkhöz beszélnék, mint a gyerekekhez. Mert a gyerekek jól vannak úgy, ahogy vannak… A szülők és a tanárok, mi felnőttek vagyunk azok, aki elronthatjuk a dolgokat. A gyerekek rendben vannak, csak játszanak. Azt mondanám, hogy töltsenek időt a gyermekeikkel. Töltsenek valós időt velük, tudják meg, hogy mit szeretnek és hogy kik ők.

Legyenek nyitottak a fejlődésre, mert már önmagában az nagy kihívás, ha gyermekünk van és szeretnénk nyitottak maradni; s azért is, mert nem értjük, hogy kik ők, mert ők egy új generáció. Számunkra ez egy nagy lehetőség a növekedésre. Sokan végzünk különféle spirituális gyakorlatokat, én is sokat meditálok, ami nagyon jó, és sokat segít azáltal, hogy eszközt biztosít az élethez, a gyerekekhez és mindenhez. De ha valódi fejlődést előidéző kihívás elé akarod állítani magad, akkor figyelj arra, amit a gyerekeid mondanak, nézz a szemükbe, tölts sok időt velük, olvass történeteket velük, csináljatok olyan dolgokat, amiket ők szeretnek csinálni, légy benne a játékban velük és közben élvezd is.

Meg kell nyitnunk magunkat, hogy meg tudjuk látni, kik ők valójában. Mert ők nemcsak kisgyerekek, akiket ki kell képeznünk, hanem emberek. Kicsik, de emberek. Azt hiszem, a legfontosabb az, hogy nyitottak és érzékenyek legyünk irányukba, és merjünk sebezhetőek lenni. Sebezhetőek, hogy meg tudjuk érezni, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk. Nem könnyű kitalálni, hogy valójában mire van szükségük, vagy rájönni, mi kell nekik valójában. Ez a legnagyobb munka számunkra, felnőttek számára, hogy igazán nyitottak legyünk arra, hogy ezt megértsük.

Kövesd a jövő heti posztunkat, amiben folytatjuk a zenészduóval az interjúnkat.

Mirabai Ceiba ez évi magyarországi koncertjére itt tudsz jegyet vásárolni. Találkozunk a koncerten?! 🙂

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire,  állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply



shares