Már jó néhány napja tart a nagy port kavaró #metoo kampány.

Először megdöbbenve tapasztaltam, hogy hány és hány ismerősöm posztolja ki a Facebookon, hogy „vele is megtörtént.” Először még meg is fordult a fejemben, hogy kiposztoljam a szlogent, de aztán rájöttem: „Á, velem szerencsére semmi komoly nem fordult elő…”. Azonban napokig még dolgozott bennem a téma, még álmodtam is róla. A dolgot az tetézte, amikor a „jógacsaj”, Rachel Brathen posztjába futottam bele „véletlenül” a hétvégén. Ő is így kezdte, hogy „Velem semmi durva dolog nem történt”…majd folytatta egy visszaemlékezéssel, ahol bizonyos történetekről számolt be. A posztjában nem az döbbentett meg, hogy vele mi történt élete folyamán, hanem az, hogy a kb. öt felsorolt esetből legalább három velem is előfordult, szinte pont ugyanúgy!

Eredetileg a tengerentúlról indult kampányt Alyssa Milano színésznő indította el Harvey Weinstein amerikai filmproducer szexuális zaklatásainak hatására, és arra kért mindenkit, hogy bárki, akit hasonló sérelem, megalázás ért szexuálisan, posztolja ki azt, hogy #metoo. Azóta sokmillió bejegyzés született ezen címke alatt mind külföldön, mind Magyarországon egyaránt.

Igen, velem is már megtörtént millió szexuális beszólogatás, tett már a kedvenc tanárom szexuális felajánlást, és igen, velem is próbáltak már erőszakoskodni buliban, amikor szoknya  volt rajtam. A srác azzal nem számolt, hogy már akkor is rendkívül gyors reflexekkel rendelkeztem, így mire elkapta volna a kezét előlem, az az én kezemmel találkozott: kirántottam a tömegből és oltárian felpofoztam mindenki szeme láttára. De bizony, szatírral sem egyszer találkoztam már, ráadásul néhány napon belül ugyanazzal. Igen, megtörtént az is, hogy éreztem, hogy valaki néz: amíg én gyalogoltam a hídon, addig ő a híd alatt engem nézve a kezét a zsebébe sem téve….

Életem egyik legszörnyűbb meghatározó emléke pedig 15 éves koromban ért. Nem, nem velem történt, de mégis olyan erős hatással volt rám, mint addig még semmi soha, és azután se. Egy akkori barátnőmet megerőszakolta és meggyilkolta egy barátom. Brutálisan, horrorfilmbe se illő módon. (Ezt a kifejezést a rendőröktől hallottam, amikor a rendőrségen tanúskodtam 15 évesen a gyilkosság ügyében! ) Igen, a srácot én is ismertem, jártam többször nála, és totálisan megbíztam benne. A férfiakba vetett bizalmam azt hiszem ott tört össze bennem, amit aztán kemény munkával az évek során újraépítettem. Ráadásul az a fajta félelem és rettegés, ami akkor volt bennem hónapokig, leírhatatlan volt. Minden pillanatban fel voltam arra készülve, hogy valaki nekem támad és azonnal megöl.

Habár nem velem történt a dolog, valamiért rendkívül módon azonosultam a történettel: több, mint másfél évig folyamatosan erőszakos képeket, hangokat, sikolyokat és vért láttam és hallottam a fejemben. Éjjel-nappal. Nem volt rá magyarázat. Azt hittem, hogy az elmém megpróbálja összerakni a történteket, hiszen túl sok mindent ismertem: a lányt, a fiút, a helyszín(ek)et, a körülményeket. Csakhogy én nem őket láttam, én magamat láttam. Kb. 8-10 évvel később a nagyon mély meditációimban az első képek és élmények ezek voltak, amik feljöttek: erőszakos jelenetek előző életekből, futás az erődben valaki elől, vér és sikoly mindenütt. Akkor értettem meg, hogy ez rólam szólt. Hónapokig jöttek a képek, aztán eltűntek, és kitisztult minden.

A nagyfokú félelem 16-18 éves korom közt aztán egyre jobban ritkult, de a bizodalmam nagyon lassan erősödött. És talán ez védett meg. Ez védett meg attól, hogy sosem mentem haza este sehonnan sem egyedül, se idegennel vagy félidegennel, és sosem mentem el találkozókra egy idegennel kettesben. Aztán egy idő után egyre jobban éreztem, kiben bízhatok, kiben nem.

De visszatérve a #metoo kampányhoz:

A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet erre a gyakori problémára, és hogy erősítse a társadalmi összefogást az ilyen és hasonló ügyekben, és hogy a bátorítsa az áldozatokat, hogy merjenek kiállni magukért. De hát erről szól a vízöntő kor: a bátor és tudatos tettekről, és az összefogásról.

 

De minden éremnek két oldala van:

Szuper dolog minden kampány, ha tudatosan alkalmazzuk, és nem a kizárólagosságot vagy a másik fél iránti gyűlöletet erősítjük vele. A gyűlölet ugyanis még több gyűlöletet szül. Ha állandóan ugyanazt a sztorit ismételjük, és folyamatosan okot találunk a gyűlöletre, attól nem dolgozzuk fel a történteket. Nemcsak nőket, férfiakat is értek és érnek hasonló dolgok, és természetesen nem minden férfi erőszakkal telített, és nem minden nő ártatlan bárány.

Az erő a tudatosságunkban, a megbocsátás képességében és az elengedésben rejlik, és nem abban, hogy újra és újra fröcsögve és másra mutogatva mondjuk el a megtörtént helyzeteket.

Persze  kell, hogy bátrak legyünk, ki kell hogy kommunikáljuk, és el kell, hogy mondjuk, önmagunknak és másoknak is. De aztán ki kell dolgoznunk a fájdalmakat magunkból.

A jógikus anatómiában a 10 testünk közül a fényív az, ami a védelmünket adja. Ha valakinek erős a fényíve, akkor gyakorlatilag rengeteg veszélyes helyzetbe keveredve sem esik bántódása, hiszen erős, természetes védelem veszi körül. Ha gyenge a fényívünk, akkor vonzzuk a nehéz, lehúzó és traumatikus helyzeteket. És persze ez egy ördögi kört is szül: amíg nem dolgozunk fel egy traumát, addig az mind a tudatalattinkban, mind az auránkban lenyomatként tárolódik. Addig hiába a „pozitív gondolkodás”, a lenyomat révén a tudatalattink irányít. Ezért van az, hogy akivel egyszer megtörtént egy eset, nagyobb valószínűséggel fordul elő többször.

Őszintén, engem az elmúlt években, amióta naponta gyakorlom a kundalíni jógát, el is kerülnek ezek a helyzetek. Nemcsak az erőszakosság, de még a beszólogatás is. Azelőtt mintha nem érezték volna a férfiak a határokat, mintha nem értettek volna a “Nem”-ből. Mára ez teljesen megváltozott. De rájöttem, hogy valójában a jóga és a mély meditációk révén én alakultam át.

Mit tehetsz a jógával és a meditációkkal önmagadért?

A kundalíni jóga meditációival tisztíthatod a tudatalattit, ami segít feldolgozni és elengedni a traumatikus helyzeteket, és erősítheted a fényívet, hogy növeld a védelmedet. Sőt, védelmi mantrákat is használhatsz. És dolgozhatsz erőteljesen a második, szakrális csakrával, hogy rendbe tedd az energiaáramlást azon a területen, ami a szexualitással kapcsolatos.

A legfontosabb azonban az, hogy mindannyian – férfiként és nőként egyaránt – egyénileg felismerjük, hogy mi irányítjuk életünket. Az őszinteség alap, az összefogás segít, a megbékélés emel. Ne a gyűlöletet, hanem a szeretetet erősítsük, együtt és egymásért!

Sat Nam,

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire.