A spirituális fejlődés útján járva rengeteg kérdéskörrel találkozunk, és sokan beleesünk abba a csapdába, hogy először olyan témákhoz vonzódunk, amelyek valamilyen különleges képességgel ruházhatnak fel minket. Például meg szeretnénk nyitni a harmadik szemünk, hogy látókká váljunk, azonnal gyógyítók akarunk lenni, miközben a saját életünk romokban hever, vagy rögtön a megvilágosodást célozzuk meg, miközben se tudatosságban se idegrendszer szintjén nem vagyunk felkészülve egy nagyobb fokú változásra se.

Így a spirituális fejlődésért tett törekvéseink hátterében sokszor nem az áll, hogy a problémáink gyökerét gyógyítsuk meg, hanem hogy valamilyen hiányt próbáljunk pótolni, elfedni vagy kompenzálni.

Ilyenkor könnyen válik motivációnkká az, hogy valaki mássá váljunk, mint akik valójában vagyunk, mert igazából elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, és képtelenek vagyunk szeretni azt, akit a tükörben látunk. Így legtöbbször csak még jobban elmélyítjük a bajunk.

Ráadásul a külvilágból érkező társadalmi nyomás – hogy megfeleljünk a modern élet állította kihívásoknak – is hatalmas, és ezt az egyre inkább gyorsuló világunkban kezelni is egyre nehezebb.

Ez a nagyfokú változás a nőket különösen érinti, hiszen ma már nem csak a női szerepeikben kell megfelelniük, hanem a férfi minőségekben is kiválóságot kell produkálniuk. Az egyensúly fenntartása pedig szinte lehetetlen feladattá válik.

Mindezt tetézi a média- és divatvilágból érkező azon hatás, amely szinte már megköveteli, hogy a nőknek milyennek kell lenniük, hogyan kell kinézniük, milyen testtel kell rendelkezniük. Nem csoda, hogy a mai világban annyira sok nőnek van problémája az önbecsüléssel.

A nehézség legtöbbször ott kezdődik, hogy a valódi, autentikus önmagunkat sem találjuk az ennyi külső és belső kihívás közepette. Könnyebb útnak tűnik tehát valaki mássá válni, mint hagyni kiteljesedni valódi önmagunk – és ehhez bizony nemcsak kapcsolódni kell önmagunkkal, hanem becsülni is azt, akik valójában vagyunk.

A legjobban mindannyian arra vágyunk, hogy kiteljesedettnek érezzük magunkat és az életünket, hogy elégedettek és boldogok legyünk, a kapcsolatainkban kölcsönös szeretetet és törődést tapasztaljunk.

A magyar egészség szó nagyon szépen kifejezi, hogy miről is szól az egészség állapota: ilyenkor teljesnek és egésznek érezzük magunkat, vagyis nincs hiányunk semmiben.

S ez nem csak individuálisan mutatkozik meg, ilyenkor a világgal egységben, egésznek érezzük létünket. Így az egészség nem csak a fizikai állapotunkról szól, az csak materiális megmutatkozása létezésünk minden szintjének. Azt mutatja meg, hogy hogyan vagyunk mentálisan, érzelmileg, energetikailag, hogy a lelkünkkel és a mindenséggel összhangban éljük-e életünket.

Tehát ahhoz, hogy a teljesség és egészség állapotában legyünk – amelynek nem mellesleg a természetes alapállapotunknak kéne lennie – meg kell vizsgálnunk, hol vannak a hiányok és azok az elakadások, amelyek ettől visszatartanak.

Akár hiszed, akár nem, ha nem mondhatod el magadról, hogy nagy mértékben elégedett vagy az életeddel – a kapcsolataiddal, a munkáddal, a fizikai állapotoddal, az anyagi helyzeteddel, a párkapcsolatoddal stb. -, akkor annak hátterében a legtöbb esetben az egészséges önbecsülés hiánya húzódik meg. Ezért annyira fontos, hogy folyamatosan foglalkozzunk és dolgozzunk ezzel a témával önmagunkban.

Az egészséges önbecsülés azt jelenti, hogy annak látjuk magunkat, akik valójában vagyunk, és nem csak elfogadjuk, hanem meg is becsüljük magunkat, a lelkünket, képességeinket és mindazon erényeket, amelyeket kifejlesztettünk magunkban. Tudjuk, hogy értékesek vagyunk, és tudjuk, hogy miért.

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire,  állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a facebook oldalunkon is.