Az aktuális 40 napos otthoni gyakorlás kapcsán többen kérdezték tőlünk, hogy milyen segítőt, terapeutát, stb. érdemes választani a meditációs gyakorlás mellé. E bejegyzésben összegeztem a meglátásaimat, amivel persze lehet egyetérteni, meg nem egyetérteni.
Először is úgy gondolom, hogy aki napi szintű gyakorlásra adja a fejét, annak nem feltétlenül szükséges a gyakorlás mellé terápia. Ezt a saját tapasztalatomból írom. Én a nagyobb nehézségeim idején próbálkoztam külső segítséggel, de nekem mindig a saját gyakorlásom volt az, ami átvitt minden helyzeten, és ami az igazi feloldást, tisztulást, változást hozta. Ennek egy volt a titka: a kitartás. („Tarts ki és megtartanak”.) Ez persze napi szintű elköteleződéssel, igen nagy energiabefektetéssel, és a felelősség vállalásával is jár, vagyis, annak tudatosításával, hogy “csakis én felelek az életemért, senki másra nem hárítom át a felelősséget.”
Másodsorban azt is tudom, hogy vannak helyzetek, nehézségek, traumák, amiket jobb nem egyedül feldolgozni. Mindannyian mások vagyunk, más batyuval érkeztünk. A nagyobb traumák feldolgozásához és – ahogy írtuk résztvevőinknek eddigi összefoglaló emailünkben – pánik, szorongás, egyéb betegségek idején pedig mindenképpen ajánljuk a külső segítséget. Egy olyan semleges embert, aki tudásával és tapasztalatával át tud segíteni a fájdalmasabb helyzeteken.
Persze ennek kapcsán többen érdeklődtek a felől, hogy kihez menjenek, és kit válasszanak segítség gyanánt. Mivel mindannyian mások vagyunk, más energiához és módszerhez fogunk vonzódni. Így mi nem szívesen ajánlunk konkrét személyeket, inkább csak iránymutatást adunk. Sokkal jobb, ha mindenki maga találja meg azt a segítőt, akit hitelesnek érez, azt, aki valóban emeli őt.
Egy ilyen segítővel való néhány találkozás már képes tényleges változást és sok felismerést hozni. Egy valódi segítő nem kelt bennünk lelkiismeretfurdalást, nem érezzük magunkat kicsinek a találkozók után, nem ijeszt meg minket, hanem inkább biztonságot nyújt. Habár igen, érezhetjük azt, hogy fáj az, ami feljött. Az a fájdalom eddig is ott volt, csak eddig nem tudatosult. De ha ebben a fájdalomban megtartva érezzük magunkat a segítség által, akkor elég valószínű, hogy jó úton vagytok.
Sajnos a mai világban bárki lehet terapeuta, segítő, gyógyító, jóga tanár stb. Bárki odaírhat a neve mellé bármit. Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha valaki állít magáról valamit, az úgy is van. Az ego persze annyira képes elhinni a saját történetét, annyira azonosulhat az általa állított dologgal, hogy teljes mértékben valódinak vélheti azt, miközben az általa felállított “szabályok” mentén, de az erkölcsi és morális alapelveket nem betartva űz a segítés nevében bizonyos tevékenységeket. Ez az egyén nagyon sok esetben támadja az eredetit, a valósat, a hiteleset, a tiszta forrást. Hiszen az ő módszere és útja az egyetlen és a tökéletes!
Nem véletlenül vannak iskolák, rendszerek, követelmények és szabályok még a segítői, tanítói területen is. Akinek nehezére esik a rendszerbe belépnie és elköteleznie magát mellette, annak talán annál inkább dolga van vele.
Így szerintem sokkal jobb hozzáállás ma a kételkedés – diplomát, papírt, igazolást pedig mindig mindenkitől lehet kérni, sőt érdemes is. A diplomán pontosan fel van tüntetve, hogy valaki milyen módszert végzett (és ebből kifolyólag mivel foglalkozhat). Egy valódi segítő vagy tanár pedig sosem sértődik meg ezen, ha így teszünk, és támadásnak sem véli.
Mi abban nem hiszünk, hogy ha valaki gyűjti a papírokat, de egy módszerben sem tud elmélyülni, és keveri őket, pl. egy alkalom alatt ránk zúdítja a théta, kundalini, agykontroll, mátrix, egyéb gyógyítás energiáit – az valódi változást hozhat. A szezont és a fazont nem biztos hogy jó keverni ugyanazon óra vagy alkalom alatt. Persze a felturbózott energialöket miatt hirtelen változás állhat be életünkben, de a spirituális úton a hosszútávú, és tartós változás a lényeg. Persze egy magát segítőnek hívó embernek az élethosszig tartó tanulás nagyon is fontos, az egyensúly megtalálása az általa alkalmazott és gyakorlott módszerekben pedig több, mint szükséges.
Abban sem hiszünk, hogy jó az, amikor valaki nincs rendben önmagával, ha úgy tanít és gyógyít, hogy beteg, szét van esve. Persze vannak kivételek – pl. olyan nem hétköznapi emberek, akik saját életüket áldozták a segítés és gyógyítás érdekében, mert ez volt a sorsuk útja. A nagy tanároknál, gyógyítóknál megfigyelhető e jelenség. De egy nem olyan régen oktató, tanító, segítő milyen energiát ad tovább ilyenkor a segítés nevében?
És abban sem hiszünk, hogy ha valaki nem példaértékű életet él, hogy ő jól fog vezetni minket. Itt nem arról van szó, hogy ha mi a családban hiszünk, akkor nem tanulhatunk olyantól, akinek nincs családja, férje, felesége vagy gyermeke. De mi nem szívesen tanulunk olyantól pl. a fogantatás témájában, akinek még sosem volt gyermeke, és várandós sem volt, vagy nem megyünk el szívesen olyanhoz a párkapcsolatokról tanulni, akinek e témában mindig széthullott az élete.
A nagy szavakra, a nagyzolásra, az állandó ön- és visszaigazolásokra, és a csillámporra szerintünk nincs szüksége egy tanítónak, gyógyítónak, terapeutának se. Ha ez árad belőle, érdemes elgondolkodni, valóban dolgunk van-e vele.
Abban viszont hiszünk, hogy minél egyszerűbb valami és sallangoktól mentes, annál valódibb. A valódi spirituális egyszerű, és az, aki ezt az utat követi, az leginkább egyszerű, hétköznapi életet él, miközben rendben vannak életterületei – de nem vág fel ezzel, nem nagyzol, és nem mond többet annál, ami épp van.
Persze nincs tökéletes tanár, guru, vezető és gyógyító sem, de egy valami biztos, a példaértékű életet élőktől érdemes tanulni. De a legfontosabb, ha e téma már benned is felmerült: mindig a saját belátásod szerint dönts, szívedből, lelkedből. Az mindig az Igaz felé mutat.
Sat Nam, szeretettel
Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire, állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.
