Tudatos Anya

Sokat sír az újszülötted? Nekem ezek segítettek…

Tudatos szülés és az első 40 nap

Immár 3 és fél hónapja, hogy megérkezett életünkbe kisfiúnk, Poyraz. És már két hónapja, hogy szinte egész nap mosolygós, jókedélyű, kiegyensúlyozott kisbaba, aki alig sír. Persze, ez nem így indult: az első három hétben egy-két alkalmat kivéve átsírta az éjszakákat kb. este 11-től hajnali 4-ig, majd átállt a menetrendszerű esti sírásra, mely általában este 7 és 11 között állandósult.

Hosszú órák, vigasztalhatatlan sírás, kimerülés és kétségbeesések sorozata jellemezte életünket. Szerintem mindent bevetettünk, amit csak lehetett, hogy csillapítsuk a sírását: ringattuk, énekeltünk, mondókáztunk, zenéltünk neki, rázogattuk, (hason, háton, mindenhogy) , de ami egyik nap segített, az a másik nap nem működött.

Több száz cikket, még egy könyvet is elolvastam ebben a nehéz időszakban, válaszokat, megoldásokat keresve, de úgy éreztem, semmi nem működött a tanácsokból, hiszen még mindig sírt.

Később jöttem rá, visszatekintve a helyzetre, hogy valójában volt, ami működött, csak nem egyik napról a másikra, és ez pedig az új szokásaink következetes, napi szintű ismétlése volt. Végül ez hozta el a változás gyümölcsét.

De miért is sírnak az újszülöttek?

Sok minden okozhatja a kisbabák sírását, és ha meggyőződtünk róla, hogy nem éhes, nem szomjas, száraz a pelus, nem szorítja semmi, nincs melege, nem fázik, stb., és még mindig sír, ráadásul vigasztalhatatlanul, könnyen állhatunk kétségbeesett, kikerekedett szemekkel a helyzet előtt.

Erre szokták a “szakemberek” könnyelműen ráhúzni, hogy fáj a baba hasa, kólikás.

Vagy azt, hogy éretlen még az idegrendszere, és nem tud ennyi ingert feldolgozni.

A perinatális pszichológia azt feltételezi, hogy a kisbabák a sírás nagy részében a születésük traumáját, az elválasztódás fájdalmát sírják el.

Az is elképzelhető, hogy valódi, fizikai nehézséget okoz neki a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, hiszen bent az anyaméh biztonságában mindig meleg volt, sosem volt éhes, ott nem voltak bántó fények. Ehhez képest rögtön a születést követően lélegeznie kell, itt kint ráadásul hidegebb van, eddig nem tapasztalt zajokat hall, a gravitáció megnehezíti a mozgását, és ami talán a legnehezebb, még a táplálékot is meg kell emésztenie.

Hát, lehet, hogy én is sírnék pár hónapig, ha ennyi nehézség szakadna rám egyik pillanatról a másikra.

Akárhogy is, csecsemőnk sírásának valódi okát nem biztos, hogy meg fogjuk tudni, mivel ez időben ő még azt nem tudja kommunikálni. Nekünk felnőtteknek pedig, akik mindenre magyarázatot és megoldást akarnak találni, csak a találgatás és az intuitív ráérzés marad.

Ezzel együtt elgondolkodtató, hogy az afrikai kultúrában és más természetközeli népeknél  a kisbabák nem nagyon sírnak, s ha mégis, az valami bajra utal. Mi, itt nyugaton, pedig úgy gondoljuk, ha a kisbabák sírnak, az teljesen a normális. Érdekes, hogy azok a kisbabák nem sírnak, a mieink pedig igen.

Én a választ ebben ott találom, hogy ezen népcsoportok létformája jobban hasonlít ahhoz a létformához, amely az emberiségre több millió évig volt jellemző.

Az erre vonatkozó evolúciós elmélet azt feltételezi, hogy a kisbabáknak van egyfajta igényük arra, hogy hogyan legyenek gondozva, és ez az igény pontosan az, ahogy az elmúlt több százezer évben gondozták az anyukák csemetéiket. 

A modernkori, városi életstílus, amely csupán az elmúlt pár száz évre lett jellemző, igen csekély idő ahhoz, hogy felülírja ezt a mély evolúciós bevésődést. (erről szól Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában – A kontinuum-elv c. könyve)

Tehát valójában egyszerű dolgunk van: csak bele kell gondolnunk, hogy egy több száz évvel ezelőtt élő anyuka vajon hogyan tudta ellátni a gyermekét, vagy nézzük meg a mai napig élő természeti népeknél hogyan gondozzák a babákat, és próbáljunk meg minél többet ebből  (persze egészséges módon) adaptálni az életünkbe – én is ezt tettem.

Egy biztos, habár a Flintstones Family-ben láthattunk ilyet, valójában nem léteztek kőkerekeken guruló babakocsik. A babákat magukra kötve hordozták az anyukák a természeti népeknél is. Nem véletlen, hogy a hordozás, a testközelség valóban nyugtatólag hat a csecsemőkre, hiszen ez jelentette nekik a biztonságot, amióta az emberiség létezik a Földön, és ez mélyen belénk van kódolva.

De a testközelség nem csak nappal igényük a kis csemetéknek, hanem éjszakai is. Az elmúlt kb. 70 év “találmánya”, hogy a babákat külön szobában kell altatni, mára bizonyított, hogy következményei vannak rájuk nézve. A kőkorszakban a magára hagyott kisbaba egyet jelentett a halállal. Amikor a picit betesszük egy szobába, és rácsukjuk az ajtót, mi tudjuk, hogy nem hagytuk magára, de ő ezt nem tudja. Megtévesztő lehet, ha nem sír, mert attól még a stressz hormon szintje az egekbe szökhet, hiszen az elmúlt 70 év nem volt elegendő ahhoz, hogy felülírjon egy többmillió év alatt berögzött ösztönt.

Mindannyian ösztönlények vagyunk, de ez a kisbabákra nézve különösen igaz. Ők még nem tudatosak, ezért náluk az ösztönök azok, melyek leginkább irányítják a viselkedésüket és reakcióikat a túlélésük érdekében.

A hordozáson és egymás mellett alváson (kisfiunk babaöbölben alszik közvetlen mellettünk egy szintben az ágyunkkal) kívül nekünk még sokat segített az ayurvédikus babamasszázs és ezzel együtt az esti rutin bevetése is.

A babamasszázs köztudottan erősíti az immunrendszert, segíti az idegrendszer érését, jótékony hatással van a bélmozgásokra, megerősíti az izomtónust. A számtalan fizikai jótékony hatása mellett talán a legfontosabb mégis a lelki vonatkozása, azaz hogy erősíti a kötődést mama és baba között, az ismételt esti rutin pedig szintén a babák biztonságérzetéhez járulnak hozzá.

Tehát minden oda vezethető vissza, hogy mitől érzi a kis csöppségünk biztonságban magát, s habár a kisdedek már az első hetekben mutatnak eltérő személyiségjegyeket, az ösztöneik és az igényeik nagyon is hasonlóak. 

Sok anyukától hallom, hogy “szerettem volna hordozni a kisbabámat, de ő nem szereti”., Én azt gondolom éppen a fent leírt okok miatt, hogy a babák többsége igen is szereti, és ha nyűgösködnek vagy esetleg sírnak a hordozóban annak más oka is lehet, nem csak az, hogy nem akarja, hogy hordozzák – ilyenkor érdemes egy hordozási tanácsadót felkeresni és megtalálni azt az eszközt, ami a legjobb a babának és a mamának.

Ha visszatekintek az elmúlt három és fél hónapra, az olyan, mintha hatalmas utat jártunk volna be – a szinte folyton síró újszülöttből már a 9. hétre mosolygós, kiegyensúlyozott kisbabánk lett.

Összességében úgy érzem, ami nekem leginkább mindemellett segített túlélni a kezdeti nehézségeket és a legjobbat kihozni belőle, az az erő, amihez a kundalíni jóga gyakorlása juttatott hozzá. Persze nem ebben az időszakban jógáztam: akinek született már kisbabája tudja, hogy az első pár hónapban sokszor az is nagy siker, ha az anyuka el tud nyugodtan menni  WC-re és tud enni valamit. Viszont a korábbi (már a várandósság előtti) rendszeres gyakorlás úgy megacélozott mind fizikai és lelki szinten, hogy enélkül nem is tudom, hogy éltem volna túl ezen időszakot.

Igen, és volt, amikor én is sírásban törtem ki a hosszan tartó vigasztalhatatlan síró rohamok alatt, de soha nem estem annyira kétségbe, hogy ne tudtam volna a biztonságos, megtartó, szeretetteljes teret megadni a kisbabámnak, amelyben ha már tényleg semmi nem vigasztalja, legalább az megengedett volt neki, hogy szabadon kifejezze: valami nem jó.

A kundalíni jóga és meditáció az, ami lelki erőt adott ahhoz is, hogy ne veszítsem el önmagam, hogy az önsajnálat fölé tudjak emelkedni, hogy a kisfiamat előtérbe tudjam helyezni és könnyedén mondjak le a saját szükségleteimről.

Segített abban is, hogy ne legyenek úrrá rajtam a kialvatlanság pszichés nehézségei, se az önmarcangoló gondolatok, hogy “nem vagyok elég jó anya”, és hogy minden szinten meghaladjam önmagam.

Ezekhez mind tudatosságra és önfegyelemre van szükség és pont ez az, amit a jógaszőnyegen jól be lehet gyakorolni, hogy aztán az életben könnyebben menjen.

Ha bővebben érdekel a tudatos anyaság, a szülésre való felkészülés és az első 40 nap témaköre, erről a december 8-ai workshopunkon tanulhatsz többet. Itt minden információt megtalálsz! Szeretettel várunk!

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire,  állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply



shares