Oops! It appears that you have disabled your Javascript. In order for you to see this page as it is meant to appear, we ask that you please re-enable your Javascript!
Tudatos Anya

Szimbiózisban gyermekünkkel

A kérdés valójában nem az, hogy tudatosan álljunk-e a várandósságunkhoz és gyermekünkhöz, hanem az, hogy mit jelent a tudatos hozzáállás anyaként. Hiszen ahány félék vagyunk, annyiféleképp gondolhatunk arra, hogy mi tesz minket Tudatos Anyává.

A minap szóba elegyedtem a környékünkön egy kismamával, gratuláltam gyermeke születéséhez. A vele való beszélgetés döbbentett rá, hogy mennyire mást jelent valakinek “tudatosan bánni” a gyermekével, mint pl. nekem.

A jógában minden a kapcsolódásról szól. Az Anyaság tudatos megközelítésének útján pedig arról, hogyan kapcsolódjunk egyszerre gyermekünkhöz és önmagunkhoz. Ez az út nem a kirekesztés, a betörés, a túlnevelés vagy a túlaggódás útja. 

A beszélgetésünk alatt az édesanya elmesélte, hogy nagyon jól vannak, csak éppen az altatások mennek nehezen a közel egy hónapos csöppségnél. Mert hogy nem akar elaludni a gyermek. Legalábbis egyedül semmiképp. Megkérdeztem, hogy miért nem köti a mellkasára, hiszen a legtöbb kisbabát azonnal megnyugtatja az a biztonság és melegség, amit így érez, ráadásul meséltem, hogy mi mennyire szerettük, hogy egy évig csak hordozóban vittük a kislányunkat, s gyakran napközben is abban altattuk. Erre azt a választ kaptam, hogy “Na, ő ezt már nem…! Mert ő nagyon tudatosan csinálja ezt az anyaságot. Ha nem a kiságyba altatná, még megszokná, hogy nem ott, hanem rajtuk aludjon el, ők pedig a férjével igazán jövős-menős társasági lények, ha máshoz szokik hozzá a gyerek, kire hagyják majd később… ” Nem tudom, hogy látta-e a döbbenetet az arcomon a válaszával, mindenesetre rövidre zártam a beszélgetésünket és minden jót kívánva elköszöntem.

Tudom, hogy a friss, fiatal anyák mennyire sérülékenyek tudnak lenni ezen időszakban, így nem nagyon firtattam tovább a dolgot, de sokáig megmaradt bennem a beszélgetés, és nagyon elszomorított amit mondott, különösen az a része fogott meg, hogy “Tudatosan csinálja a dolgokat”. Persze, igen, kinek mit jelent az, hogy tudatosan…

A jógában az Anyaság első időszaka arról szól, hogy hogyan kerüljünk szimbiózisba a bennünk fejlődő vagy már karjainkban lévő gyermekkel. Ha ez megtörténik, akkor már nem az lesz a fontos, hogy összehangoljuk vagy hogyan hangoljuk össze saját belső szükségleteinket gyermekünk szükségletével. A szimbiózisban anya és gyermek eggyé válik, így éppen az lesz a legjobb számunkra, ami a legjobb gyermekünk számára. 

Azonban a környezetemben (nemcsak ezen esetben de sok más esetben) azt tapasztaltam, hogy nagyon kevesen kerülnek valódi szimbiózisba gyermekükkel, aminek a fő háttere, hogy sokan nehezen tudnak mélyebb kapcsolódást kialakítani önmagukkal és ezáltal kisbabájukkal. Ennek természetesen rengeteg pszichológiai, szociológia, társadalmi és egyéb háttere van. E mellett hitrendszereink és elakadásaink egy részét felmenőinktől hozzuk, vannak dolgok, amiket mi hozunk és van a környezet, ami szintén hatással van ránk (így pl. a média világa is, vagy az is, hogy milyen könyvekhez nyúlunk. ).

Persze a friss anyaság időszaka sok nem várt kihívást hozhat, és az állandóan változó érzelmi hullámzásban sokszor nem könnyű jelen maradni, különösen egy másik kis lélekkel kapcsolódni! De fontos tudatosítanunk, hogy változtathatunk, kérhetünk segítséget (erről szól a pre- és perinatális pszichológia), elindulhatunk egy úton, ha úgy érezzük, hogy letértünk volna róla, vagy rá se tértünk eddig igazán.

Ha megvan bennünk a kapcsolódás képessége, akkor az első időszaktól a baba szemszögéből, az együttérzésen keresztül tekintünk életünkre, egyenlő partnerként kezeljük őt, és természetes mivoltunkból fakad, hogy egy darabig, most ő áll az első helyen. Ha ezeket  mély bizonyosságból magunkénak érezzük, akkor nem lesz konfliktus bennünk abban, hogy mik az egyéni igényeink és mik a baba igényei, hiszen a szimbiózisban minden igény eggyé válik. 

Természetesen az a fantasztikus, amikor ez az együttérzés nemcsak a friss Anyában, de az Apában is felébred. Egyszer egy szintén friss apuka a baráti társaságunkból megkérdezte tőlem, hogy “Akkor nekem komolyan most a kislányom a fő prioritás az életemben?” Hát én csak azt válaszoltam, hogy “Mégis… ki lenne….!”  Igazából azóta sem értem a kérdést. A férjem – ha rá gondolt kérdésével  – felnőtt ember, aki természetesen figyelmet igényel, ahogy a kapcsolatunk is, de ő is és én is teljességgel elfogadtuk azt az állapotot,, hogy most a saját igényeink a háttérbe szorulnak egy darabig, a közös igényeink meg a közös gyermekünk.

És mi ez az együttérző hozzáállás?

Tényleg van a világon olyan csöppség, aki ne vágyna anyja melegségére és mellkasára? Megvonjuk mindezt az éppen született gyermekünktől csak azért, hogy megtarthassuk azt az életet, ami érkezése előtt éltünk? Ennyire félünk a változástól, hogy inkább nem változtatunk,  és nem magunkat alakítjuk a baba irányába, hanem a babát próbáljuk alakítani a mi irányunkba?

A fent említett beszélgetés után, ezek a kérdések kavarogtak bennem. Sokan mondják, hogy ami jó az Anyának, a babának is jó. És ez valahol így is van, de én inkább megfordítanám a mondatot: Ami a babának jó, az az Anyának is jó.  Ha pedig nem így érezzük, ha nem ez van bennünk, akkor tudhatjuk, hogy valahol az úton elakadtunk, van bennünk valami feloldani való, amihez bármikor segítséget kérhetünk.

Álljon azért itt néhány pont, ami a jóga tanítások alapján is növeli a szimbiózis kialakulását.

Mi az, ami segítheti a szimbiózis kialakulását?

A Várandósság alatt:

  • Ha minden nap kapcsolódunk kisbabánkkal: beszélünk hozzá, simogatjuk hasunkat, mesélünk neki
  • Ha mind kívül mind belül nyugodt környezetet alakítunk ki magunknak: bevezetjük a rendszeres meditációt, relaxációt
  • Ha lassítunk,  lehetőség szerint visszaveszünk a munkából, növeljük a pihenő- és énidőt és a vele töltött időt már ezekben a hónapokban is
  • Ha elmeséljük neki, hogyan működik az élet, hogyan csinálunk bizonyos dolgokat itt a Földön, és mik azok, amiket el kell végeznünk (pl. főzés, autóvezetés, számlák befizetése stb.)
  • Ha elmondjuk neki azokat az értékeket is, amiket képviselünk, és amit szeretnénk, hogy a közös életünkben is jelen lenne

A születés után:

  • Ha megvan a lehetőségünk az Aranyórára
  • Ha az első 40 napot ténylegesen a kötődés kialakításának és a  regenerációnak szenteljük
  • Ha rendszeresen a mellkasunkra vesszük, akár hordózóban, akár csak oda fektetjük melegséget és megnyugvást adva neki
  • Ha válasz készen állunk irányába és igény szerint szoptatjuk
  • Ha sokat beszélünk hozzá és énekelünk neki, ha folyamatos kontaktusban vagyunk vele
  • Ha minél inkább egy légtérben tartózkodunk vele, nem hagyjuk magára (pl. nem külön szobában altatjuk különösen ájszaka) – és kiságyát inkább a mi ágyunk mellé állítjuk  vagy pl. babaöbölbe tesszük
  • Ha anyaként az első 40 napban különösen, de az első 3 és 9 hónapban is lehetőleg minél kevesebb időt töltünk kisbabánk nélkül, és fokozatosan és finoman emeljük a nélküle töltött időt

Ha mindezt így alakítjuk, akkor nem csak ő fogja azt érezni, hogy “Hiányzik Anya”, amikor éppen nincs anyjával és rátör a vágy, hogy vele legyen, , de adott esetben mi is ugyanazt a hiányt, szeretet és feltétel nélküliséget fogjuk érezni, mint ő felénk.

Félreértés ne essék, a fenti történet nem az ítéletről szólt. Biztos vagyok benne, hogy ez a lány is ha jobban magába néz, máshogy gondolja. Volt idő, amikor én is pontosan ezt gondoltam az Anyaságról,  vagy pont ellentétesen, ahogy a fenti sorokban olvashattad. Nagy hálával tekintek arra, hogy már több, mint 10 éve ráléptem a jóga útjára, hogy magamba szívhattam általa e tanításokat, és hogy most az Anyaság útján minden kihívással, fájdalommal, szépséggel és magassággal szembenézve őszintén mondhatom, megéltem a szimbiózis csodáját.

Ha bővebben érdekel a tudatos anyaság, a tudatos várandósság és a szülésre való felkészülés témaköre, erről a november 3-ai workshopunkon tanulhatsz többet. A tudatos szülésről és az első 40 nap és egy év tudatos megközelítéséről pedig azt azt követő alkalmakon. Itt minden információt megtalálsz! Szeretettel várunk!

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire,  állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.

 

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply



shares