Interjúnk hatodik részében a kiteljesedés felé vezető útról, a kapcsolódás fontosságáról,  beszél a Mirabai Ceiba zenész-párosa.

Sat Nam Jóga: Szerintetek mi az, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy kiteljesedett életet éljünk?

Markus: Az a legfontosabb, hogy elengedjük az elvárásainkat, mert azok tesznek boldogtalanná minket.  Amikor bizonyos gondolataink vagy elvárásunk nem teljesül, akkor egy betelejesületlen érzés keletkezik bennünk, ilyenkor azt érezzük, hogy nem vagyunk teljesek. De ahhoz, hogy kiteljesedett életet éljünk – ahogy Gely is mondta -, csupán kapcsolódnunk kell a pillanathoz, és ez nagyon egyszerű. A kérdés mindig az, hogy mi hiányzik az adott pillanatban számunkra, illetve, hogy hiányzik-e valami.

Azt gondolom, az is nagyon fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy meg vannak számlálva a napjaink, hogy a fizikai testünk egy bizonyos idő után meg fog halni. Minden pillanat, amikor nem vagyunk tudatában a halálnak, az időpocsékolás. Úgy gondolom, hogy ha igazán tudatosak vagyunk, akkor minden pillanat egy lehetőség ennek a felismerésére, ahogy az élet is az. Abban a pillanatban, amikor mi például arról beszélgetünk, hogy mi az a dolog, ami hiányzik közöttünk, akkor már nem is hiányzik semmi. Szóval csodálatos dolog maga a kapcsolódás, és erre mindannyiunknak megvan a lehetősége. Az pedig, hogy mi még mindezt meg is oszthatjuk másokkal, számunkra a teljesség érzetét adja.

Azt gondolom, hogy a meditáció is segít. Az, hogy este vagy reggel csak leülj egy picit. Mi minden nap meditálunk valamennyit, vagy este, vagy reggel, vagy séta meditációt végzünk, de a legfontosabb, hogy kapcsolódjunk a pillanattal. Szerintem ezek azok, amik által kiteljesedettnek érezhetjük magunkat.

Ebben a világban, ahol a közösségi média ilyen szinten uralkodik, ahol általában jobban benne vagyunk a közösségi médiában, mint a jelent pillanatban, persze nagyon nehéz megtapasztalni a teljesség érzetét,  mert a közösségi média felerősíti az elvárásainkat. “Oh, ez nincs meg” vagy “ők ezt vagy azt csinálják” – mindettől azt érzed, hogy valami hiányzik. Ez egy nagyon intenzív érzés, szorongást és depressziót vált ki az emberekben. Így ma még inkább szükségünk van a valódi gyakorlatokra, a valódi kapcsolódásra egymással. Gyakran csak a spirituális világunkkal kapcsolódunk, és sokszor csak azt látjuk az adott pillanatban, ami épp nem lehet, ami éppen távol van tőlünk – és ez egyenesen vezet a szorongáshoz, és a teljesség érzet hiányához.

Gely: Igen, így van. Mindannyiunknak vannak álmai, hogy elérjünk valamit. És mindannyian nagyon jók vagyunk abban is, hogy szabotáljuk őket a napi problémákkal, a megoldandó dolgokkal. Szerintem ezt mindannyian csináljuk, ez az emberi természetünk része, egyfajta attitűd.

Van egy gyakorlat, ami nekem sokat segít ebben: ha az álmaimat és a víziókat, amik megjelennek bennem – és amik persze mindanyiunknak vannak – csak pihenni hagyom egy ideig, miközben egyfajta működőképes személy maradok a családom és a világ számára. Tehát betöltjük a családban és a világban való szerepünk, felhagyunk azzal az álmodozással, és csak szolgáljuk az embereket. Ezt próbálom integrálni az életembe.

A pillanat csöndje pedig majd segít, ha egyszer beindul az álmodozó én, és megjelenik a vízió.

Ha nem folyton arra gondolsz napról-napra, hogy mi a következő lépés, hanem csak hagyod, hogy a lelked beszéljen hozzád, akkor csak úgy jönnek a dolgok. És amikor jönnek, csak fordíts figyelmet a rájuk.. De nem csak úgy, hogy akkor meditálsz egy picit, hanem úgy is, hogy teret teremtesz azoknak a dolgoknak, amiket igazán szeretnél, és minden nap egy kicsit hozzáteszel ehhez.

Mindannyiunknak megvan a személyes története, de ez a tér arról szól, hogy tudatosan időt szentelsz a víziódnak minden nap, bármit is jelent ez számodra. És ahogy ezt most neked mondom, úgy ismerem fel én is, hogy milyen nehéz ezt megtenni napról-napra, mert könnyen magával ragad a sok teendő. A főzés, a gyerekek ellátása, a taníttatásuk, a próbáink, a CD-k felvétele. Ez mind természetesen az álmom része, mert igazából pont azok vannak jelen és úgy az életemben, amikről álmodtam ezelőtt.

De van ez a magunkkal töltött intim idő is, ami szintén figyelmet követel. Ha megtaláljuk a módját annak, hogy ezt tápláljuk, akkor ez a teljesség érzését tudja hozni számunkra, még akkor is, ha valójában elég őrült életet élünk. Ezt most neked mondom, de valójában magamnak is.

Sat Nam Jóga:  Van módja annak, hogy a koncerteken kívül is kapcsolódjatok a közönséggel?

Markus: Igen, az elvonulásaink, ahol mindenkit szeretettel látunk!

Számunkra ezek szintén fontos alkalmak. Itt nem utazunk folyamatosan, mint a koncertek alkalmával, hanem csak odamegyünk egy helyre és az emberek is odajönnek hozzánk. Ezt igazán szeretjük. Gyönyörű helyek vannak mindenfelé a világban, mint például Franciaországban vagy Görögországban, ahova szívesen megyünk.

Számunkra nagy öröm, amikor összehozhatjuk az embereket úgy, mint egy nagy családot. Ilyenkor egy nemzetközi közösséget hozunk létre. Egy családot, emberek hálóját, ahol a zene segítségével összekapcsolódhatunk és együtt lehetünk. Csodaszép az embereket így együtt látni. Ott vannak a koncertszervezők, a csapatunk, mi, és az egész nagyon családias, ez az a hely, ahol egyfajta szikrát teremtünk egymás között egy másik szinten.

Gely: Amit az elvonulásainkon szeretünk megosztani, az valójában a valódi élet. Nem szeretjük azt a helyzetet, hogy, akkor mi most egy pozícióban vagyunk, mert egy workshopot vagy elvonulást tartunk. Jobban szeretjük a megosztás szót használni a tanítás helyett.

Elmegyünk azokra a helyekre, amelyeket szeretünk, meghívjuk oda az embereket, hogy együtt csinálhassuk olyan dolgokat, amiket élvezünk és szeretünk. Pont azt, amit a családunkkal is tennénk.

Tehát kirándulásra, hegymászásra vagy egy kis hajóútra megyünk. Vagy együtt jógázunk, táncolunk, és éneklünk. Azokat a dolgokat csináljuk, amelyek örömet szereznek nekünk és eljuttatnak bennünket a középpontunkba, oda, ahol jól érezzük magunkat. Szóval ez sokkal inkább egy megosztás a részünkről. Nem a tanítások vagy a bölcsesség megosztása, inkább az élet megosztása.

Azok az emberek, akik részt vesznek az elvonulásainkon, akikkel ilyen módon találkozunk, azokkal nagyon intim kapcsolatunk alakul ki, mert egy héten át együtt megyünk keresztül ezeken a tapasztalatokon. Igen, ez egy igazán jó esély arra, hogy kapcsolatba kerüljünk másokkal és az emberek is velünk.

Néhány elvonulásunkon van külön gyerekprogram is, amit kreatív módon úgy valósítunk meg, hogy ne csak gyerekfelügyelet legyen, hanem élményt is biztosítsunk a gyerekeknek. A gyerekeknek így megvan a lehetőségük együtt csinálni különféle dolgokat a gyermekcsoportjukkal, de egyben részt is vehetnek és együtt végezhetik a zenés és egyéb tevékenységeket mindenkivel, így az egész család együtt lehet.

Így a gyerekek is megszerzik az alapvető tapasztalataikat a zene és a tánc által. Igen, így élünk mi a gyermekeinkkel. Szeretnénk ezt a lehetőséget más családoknak is biztosítani. Azokkal a gyerekekkel, akik részt vesznek az elvonuláson, szintén mély kapcsolatba kerülünk. És ez tényleg nagyon szép szokott lenni.

Sat Nam Jóga:  Mi a legnagyobb áldás most az életetekben ?

Markus: Számomra tényleg az, hogy itt van a családom. Az, hogy meg tudjuk élni együtt az álmainkat, és az, hogy azt érzem, hogy mi, a gyermekeink, a családunk minden tagja támogatva van a másik által, hogy az álmait, a saját életét, és a benne lévő lehetőségeket élje. Én is támogatva érzem magam a családom által, és azt is érzem, hogy támogatom őket, hogy azt az utat éljék, amit valójában szeretnének. Úgy érzem, ez adja számomra leginkább a kiteljesedettség érzetét.

Gely: Pontosan így gondolom én is.

Sat Nam Jóga: Nagyon szépen köszönöm az interjút Nektek!

Mirabai Ceiba ez évi magyarországi koncertjére itt tudsz jegyet vásárolni. Találkozunk a koncerten?! ?

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire,  állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.