A gyönyörű, lelket melengető mantrazenék, melyekben különböző kultúrák és hagyományok lágy hangzásai egyesülnek, békességet és emelkedést hoznak mindennapjainkba  – ez jellemzi a Mirabai Ceiba nevű duó zenéjét, akik az életben is férj és feleség. Emberként pedig végtelenül közvetlenek, szeretetteljesek és nyitottak, és valami olyan melegség árad belőlük, amivel igen kevesen rendelkeznek. Szeretettel osztjuk meg a velük készült interjúnkat.

Sat Nam Jóga: Beszélhetünk egy kicsit a mantrákkal és a zenével kapcsolatos utatokról? Ha jól tudom, akkor most épp stúdiófelvételeket készítetek az új albumotokhoz, amelynek Aqua de Luna, a Hold vize a címe. Tudom, hogy már sok albumotok van (ez lesz a 15.), ami nagyon sok munka. Mi inspirál benneteket, hogy újra és újra új albumokat készítsetek?  

Markus: Már rengeteg zenét készítettünk. 2004-ben kezdtük, az első albumunkkal, a Flores de Colores (A Virágok színei) címmel a Spirit Voyage Music-on keresztül. A Spirit Voyage egy lemezkiadó az Egyesült Államokban, akik Snatam Kaurral és más hasonló művészekkel dolgoznak együtt. Snatam-mal kezdték, azután jöttünk mi, és a kezdetekkor csak mi ketten voltunk, akikkel együttműködtek. Később, amikor egyre népszerűbbek lettek, egyre több művész rajtuk keresztül adta ki a zenéjüket.

Volt egy hosszabb időszakunk, amikor minden évben készítettünk egy új albumot, majdnem minden évben megjelent egy új lemez. Ehhez az időszakhoz a kundalini jóga fesztiválok kapcsolódnak nagyon.  Az Egyesült Államokban van egy hatalmas kundalini jóga fesztivál, a Summer Solstice (Nyári Napforduló), egy olyan összejövetel, amely a nyári napfordulókor zajlik. És ott van az európai jógafesztivál is Franciaországban. Azóta a dolgok egy kicsit megváltoztak, de abban az időszakban ezek voltak azok az alkalmak, amikor a közösség összejött, és együtt ünnepeltünk, jógáztunk és meditáltunk, ez mind nagyon inspiráló volt számunkra… A közösség, az együttlét, a család.

És mindig tudtuk, hogy jövőre is lesz fesztivál, ezért évről évre készítettünk rá egy új albumot, amelyet a fesztivál koncertjein mutattunk be. Tehát ezekben a korai időkben, amikor még a Spirit Voyage és Mirabai Ceiba is az első éveiben járt, nagyon ösztönző volt zenét alkotni a közösség számára, a közösség hatalmas inspiráció volt.

Gely (Angelika): Markus és én sokat jártunk ezekre a fesztiválokra, ahol jógáztunk és részt vettünk a programokon. De emellett, mivel gyerekkorom óta a zene velem volt – édesanyám nagyon sokat énekelt és mantrázott, és általa a születésemtől fogva kapcsolódtam a kundalini jóga közösséghez -, úgy tűnt, hogy a fesztiválok nagyon jó helyszínnek bizonyultak a bensőséges zenéléshez. Adott volt a lehetőség, hogy színpadra léphessünk a zenénkkel. Egyszóval, a családom miatt, ahol ott voltak a mantrák, és mindezek a lehetőségek, csak egyszerűen elkezdtünk játszani a reggeli szadhánákon és a jógaórákon, és csak megtapasztaltuk… így a zenénk egy nagyon természetes módon bontakozott ki.

Aztán megismerkedtünk Guruganeshával, aki a Spirit Voyage első tulajdonosa volt, és egy bizonyos ponton azt mondta: „Srácok, éppen most kezdem ezt a lemezkiadó céget, szeretnétek, hogy készítsünk egy albumot?”  Mindez alahogy nagyon organikus módon történt.

Markus: Most, már jó néhány éve – nem tudom pontosan mikortól -, a dolgok megváltoztak, még mindig ott vannak a fesztiválok és minden ami ezzel jár, de úgy érzem, a közösség egyre inkább tágul a világra, egyre nagyobb körré válunk, ami már nem feltétlenül csak a fesztiválokhoz kapcsolódik. Majd tartottunk egy kis szünetet a mantra albumok készítésében, körülbelül négy évet, mert nagyon sok készült előtte, s ugyanakkor szerettünk volna valamit a gyermekeinkkel együtt alkotni, így jött létre egy gyerekeknek szóló album, ami két éve jelent meg.

És amin most dolgozunk, az is egy új megközelítés lesz. A dalok közül többet az őslakos amerikai kultúra ihletett, mert Gely mexikói, és őshonos amerikai gyökerei is vannak. Szóval, ez az új album többnyire ebből a természetközeli kultúrából merítkezik, így a zenében is megjelenik e kultúra titokzatossága.

Azt mondanám, hogy ez egy nagyon nagyon személyes album, amelyet bizonyos értelemben nem a kundalini jóga közösség inspirált, hanem inkább az utazásaink, és az emberiség sokoldalúsága ihletett. Tehát egy új kezdet fázisában vagyunk a Mirabai Ceiba zenéjét illetően.

Sat Nam Jóga: Emlékeztek arra az első alkalomra az életetekben, amikor elkezdtetek énekelni, vagy először találkoztatok valamilyen hangszerrel? Van ilyen első jelentős pillanatotok, amikre emlékeztek?

Gely: Számomra az első alkalom, amire emlékszem, amikor először kapcsolatba kerültem a zongorával, az hét éves koromban volt. A nagymamám beíratott zongora órákra, amiket nagyon szerettem. Aztán 1985-ben Mexikóvárosban volt egy hatalmas földrengés, ami nagy sorscsapás és katasztrófa volt, s ennek következtében el kellett költöznünk Mexikóvárosból, s körülbelül egy hónap múlva abba is hagytam a zongora tanulmányaimat. A nagymamám koncert zongorista volt. Egy gyönyörű és híres épületben játszott Mexikóvárosban, a Villa Sartes-ben, de a karrireje megszakadt, amikor férjhez ment és megszülettek a gyermekei. Úgy volt, hogy azt majd én viszem tovább, de az én zongora tanulmányaim is hamar abbamaradtak így.

Édesapám is zenész volt, fiatal korában volt egy több ifjakból álló zenekara. Beatles-t játszottak, utaztak és turnéztak. Mindig volt zongoránk otthon, az édesanyám is sokat zenélt és mantrákat énekelt mindig. Az iskolánk nagyon messze volt ezért sokat és hosszan kellett utaznunk oda nap mint nap, én, a bátyám, a hugom és az édesanyám. Hogy kitöltsük az autóban eltöltött időt, ami naponta olyan 2-3 óra volt,  énekeltünk. Rengeteget énekeltünk. Volt egy egész repertoárunk. Az édesanyám nagyon sok mexikói dalt tanított meg nekünk, Mexikó nemzeti himnuszát, meg ehhez hasonlókat. Szóval mi csak így énekeltünk. Aztán egy bizonyos ponton, amikor énekelni tanultam az iskolában, ráéreztem a zene a harmóniájára. Megtanítottam a hugomat is összhangban énekelni, s az így átdolgozott dalokat aztán az autóban adtunk elő. És minden alkalommal, amikor vendégek jöttek hozzánk, apám azt mondta: „Oh, lányok, kérem énekeljetek a vendégeknek”, ilyenek… Azután, amikor egy kicsit idősebb lettem, csatlakoztam egy zenekarhoz, így megtapasztalhattam azt is, hogy milyen egy zenekarban, együttműködve zenélni, ez az időszak körülbelül 6 évig tartott.

Azt is éreztem, hogy meg kell tanulnom valamilyen hangszeren játszani, talán dalokat is írhatnék, s így tudnám magamat is kísérni. Ekkor volt egy kis gitározós időszakom. Azután eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem, itt az ideje, hogy megtapasztaljam a saját utam a zenében, így kiszálltam a zenekarból. Egyszer csak megláttam egy barátomat hárfán játszani egy koncerten, s ez volt az amikor azt mondtam, ez az a hangszer, amit meg akarok tanulni. Ekkor találkoztam a hárfával, s nagyon bensőséges viszonyunk lett, amelyet megtartottam a zongorával is egész életemben. Ez az én történetem. Markusnak megvan a saját története.

Markus: Amikor olyan 14 éves lehettem, volt egy barátom, aki gitározott. Ez az a kor, amikor elkezdett érdekelni, hogy mi történik a családodomon kívül, másokkal. Kelet-Németországban születtem. Ott a zene nagyon fontos volt, mert a zenén keresztül tudtunk a szabadságról beszélni. Ugyanezért a művészet is nagyon fontos volt akkoriban. Nálatok, magyaroknál, abban az időben kommunizmus volt. A művészet egy mód volt a szabadság, és a gondolatok kifejezésére. Ezért ez nagyon fontos volt számomra. Szóval az én első zenei inspirációm valójában politikai indíttatású volt. Egy zenekarban akartam játszani és a szabadságról énekelni. Ezért kezdtem el gitározni, lett egy kis zenekarunk a faluban. Forradalmi dalokat és zenéket írtunk. Később több zenekarban is játszottam. Ezután elkezdtem a színészi pályát, és a zenélés  abbamaradt.

Amikor Gelyvel megismerkedtem Edinburgh-ban, egy nagy fesztiválon, az nagyon szép volt. Ő az utcán zenélt. Én egy színházi előadásban léptem fel. Egymásba szerettünk. Ő Mexikóból érkezett én pedig Németországból. Én meglátogattam őt Mexikóban, ő pedig meglátogatott engem Németországban. Szükségünk volt valamire, amit megoszthattunk, ami közös volt, különben nagyon nehéz lett volna. Ez különösen igaz egy olyan nemzetközi kapcsolatra, mint a miénk.

Szükségünk volt valamire, ami összekapcsol bennünket. Ellenkező esetben csak van egy kis szikra, és utána mindenki megy a maga útjára, vissza a saját eletébe. Ezért szükséges egy új élet létrehozása a kapcsolat köré. Egy bizonyos ponton úgy döntöttünk, hogy Barcelonába, Spanyolországba megyünk hogy együtt utcazenéljünk. Ekkor kezdtem el újra gitározni, gyakorolni és játszani, azért, hogy legyen valami közös, amit megoszthatunk, ez a zenélés öröme. Így együtt zenéltünk az utcán, és ebből alakult ki az egész Mirabai Ceiba zenekar. Alapvetően ez a történetünk.

A közös utunk egy nagyon tudatos döntés volt, azért, hogy legyen egy közös identitásunk, amit bárhol megvalósíthatunk, akár Mexikóban, Németországban, vagy Spanyolországban, zenélni mindenhol tudunk. A zene egy univerzális nyelv, mondhatjuk, hogy ez vált a küldetésünkké. Rájöttünk, hogy a zene mindenkit összeköt, minden nemzetet, minden embert összekapcsol. Mivel közvetlenül a szívhez szól, ezért nem kell megértenünk a jelentését vagy nyelveket beszélnünk hozzá.

Ezért a mantrák is nagyon fontosak ebben az értelemben, mert bárki énekelhet mantrákat, így a zene által, a hangon keresztül, összekapcsol mindenkit. Nem számít, hogy honnan jöttél. A zenén keresztül mindannyian megérthetjük azt, hogy egyek vagyunk. Nem számít, hogy honnan jöttünk, Magyarországról vagy Németországból, eredendően ugyanonnan jöttünk mind, ugyanabból az egységből származunk, ugyanaz a lényegünk, ugyanazokat a dolgokat érezzük, ugyanazokat a dolgokat tapasztaljuk az életben. Ezért számunkra a zene, és a saját személyes tapasztalataink a párkapcsolatunkban, a zenénk egyetemes kifejeződésévé vált. Ezt szeretnénk megosztani az utazásainkkal és koncertjeinkkel és az embereket összekötni a zene által.

Sat Nam Jóga: Olyan gyönyörű az utatok, köszönjük, hogy megosztottátok ezt velünk. Nagyon jó ilyet hallani. Említettétek, hogy több különböző nyelven beszéltek, hogy multikulturális családból jöttök, hogy a kundalini jógának is és az ősi amerikai hagyománynak is hatása van nemcsak a zenétekre, hanem a mindennapi életetekre is. Mondanátok erről többet, mert ez nem annyira gyakori?

Gely: Maga a találkozásunk is egy nagy kaland volt. Az is, hogy megtanuljunk együtt élni, és hogy megértsük egymást. Mivel a mexikói és a német, európai kultúra teljesen különböző. Először is meg kellett tanulnunk a nyelveket, hogy tudjunk beszélgetni, ehhez időre volt szükség. De ezek nagyon hamar megoldódtak, mint ahogy a zene is velünk volt az elejétől. Tehát meg kellett tanulnunk egy közös nyelvet beszélni a zenével és egymással is a mindennapi életben. És ez évekbe telt. Úgy értem, ez az, ahol a kapcsolatunk kezdett érdekessé válni.

Sok együtt töltött év eltelt, mire elkezdtük megtalálni a közös utat, a potenciált ebben a párosításban és azt, hogy ezt hogyan tudjuk használni. Mert persze még akkor is, ha az első találkozáskor megvan a ráérzés a kapcsolatban rejlő lehetőségekre, és mindez látható is az első években, időbe telik, mire valóban minden a helyére kerül.

Ez mind nagyon sok belső munkát igényel. Ez az oka annak, hogy a mostani modern társadalomban nagyon sok kapcsolat olyan gyorsan véget ér. Mert a mai világban elfeledkezünk arról, hogy idő kell ahhoz, hogy összeérjünk és együtt építsünk fel valamit… hogy éretté váljunk, nemcsak mint egyének, hanem a kapcsolataink is.

Mindig is gazdagított bennünket, hogy amellett, hogy vannak közös dolgaink, különböző országból és kultúrából származunk, és más különbségek is valójában segítették az életutunkat. Például a horoszkópjainkra gyakran azt mondják, hogy mi egyáltalán nem illünk egymáshoz. De ezek mind attól függnek, hogy milyen nézőpontból tekintünk a dolgokra, vagy attól, hogyan használjuk azokat energiaáramlásokat, amelyek kívülről olybá tűnnek, mintha nem illenének össze. Ezeket az ellentéteket lehet úgy is nézni, hogy kiegészítik egymást, amit az egyik tud, azt a másiknak nem kell csinálnia. Ha azt akarod, hogy azzal a másik is rendelkezzen, akkor az is rendben van. De ha rájössz, hogy oké, ezzel én nem rendelkezem, és így talán együtt kiegészíthetjük egymást, akkor könnyebb lesz. Mert én soha nem leszek képes azokat megtenni, amit a másik tud, és ez igaz fordítva is, így is lehet együttműködni. Olyan ez, mintha ez létrehozna egy harmadik személyt a kapcsolatban, egy alkotó kapcsolatban is. Ehhez még az sem kell, hogy különböző kultúrákból jöjjünk,  mert két különböző ember az két különböző ember.

Markus: És itt jön be az inspiráció kérdése. A kundalini jóga és az ősi amerikai kultúrák keveredése. A Mirabai Ceiba-nak mindig is megvolt ez a szemlélete, soha nem akartunk csak a kundalini jógából meríteni. A mi esetünkben, ahogy azt korábban említettem, mi nem követjük csak a vallásos vagy a hagyományos útját a kundalini jógának. Azt hiszem, ez egy fontos dolog velünk kapcsolatban, hogy mi mindig is a világok közötti utazók voltunk.

Ami bennünket inspirál a kundalini jógából az Yogi Bhajan üzenete az egységről, a közösségről és a lázadásról. Ezt az üzenetét sokan elfelejtik. Yogi Bhajan maga is lázadó volt. Indiában nagyon sok dolgot ellenzett, és ezért sokan nem szerették azt, amit csinált. Mostanra viszont mély tisztelet övezi a személyét, de úgy gondolom, nem ez az, ami bennünket megmozgat. Ami bennünket ebből leginkább érdekel az a világot átölelő közösség építése, kialakítása.

Ha megnézzük, például Angelikát, az édesapja német, az édesanyja mexikói, és ő Arizonában született. Születésekor mintegy tíz kundalini jógini énekelt mantrákat, és az édesanyja révén magában hordozza a mexikói őshonos kultúrát is. Ezek a vérben és a génjeiben vannak. Tehát egy hatalmas világ van egyetlen emberben, megannyi hatás és befolyás. S ezeket mind próbáljuk beépíteni a zenénkbe is. Úgy érezzük, hogy ezek a különbözőségek, a különböző nyelvek, mind gazdagabbá tesznek bennünket. A gyerekeink 3 különböző nyelven beszélnek, sokat utaznak, és sok helyen otthon érzik magukat a világban. Ez mind az, ami mi vagyunk, és ez mind tükröződik a zenénkben. Amiben mindezek  összekapcsolódnak, ahol mindez összeér az a természet és az elemek megtapasztalása.

Gely: És az ahogy erről beszélünk, a különböző országokról, vallásról, vagy nem vallásról, van valami, ami ezeken túl sokkal messzebbre mutat: a Vízöntő korról is beszélünk ezzel, hogy ez mind mit is jelent, túljutni a struktúrákon vagy kulturális korlátokon. Rájöttünk, hogy a zene valójában az a nyelv, amely mindezeket áthidalja. Mert egyesíti az embereket. A zene az a nyelv, amit mindenki beszél. Tehát az egyik nagy célunk, hogy a saját különbözőségeink és kulturáink egyesítésével valóban képesek legyünk összekapcsolódni mindenkivel. Legyen valaki jógi vagy nem jógi, vagy bármi más. Csak egyszerűen összekapcsolni az embereket.

Sat Nam Jóga: Duóban zenéltek, de emellett férj és feleség is vagytok. Sok mindent elmondtatok a kapcsolatotokról, de mit gondoltok arról, hogy az emberek hogyan tudnának spirituális kapcsolatban élni manapság, vagy ahogy sokszor emlegetjük, emelkedett kapcsolatban?

Markus: Sokat zenéljenek együtt! (Mindenki nevet)

Sat Nam Jóga: Ez a trükk?

Markus: Igen, ez a trükk. Úgy értem, ennek nem feltétlen kell zenének lennie, lehet bármi, ami túlmutat önmagadon. Én például, amikor zenélünk, úgy érzem megszűnik az identitásom, és ilyenkor egy olyan birodalomba utazunk, ahol valóban tudunk találkozni. De ez bármi lehet, meditálhattok együtt, vagy bármi mást csinálhattok együtt. Úgy gondolom, az a fontos ebben, hogy megtaláljuk azt, hogyan tud megszűnni mindkettőnk identitása és egója, hogy a két léleknek lehetősége legyen a kapcsolódásra.

Az tudjuk, hogy két szív össze tud kapcsolódni. De ez gyakran azért nehéz, mert az elménkkel akarjuk megérteni a másikat. Mi történik most benne? Miért teszi ezt? Miért nem csinál mást? Miért ilyen vagy olyan? Tehát mindig van egy bizonyos magyarázatunk és gondolatunk a másik személyről a kapcsolatainkban. Egy bizonyos ponton ebben el lehet veszni.

Amikor először megszeretünk valakit, amikor beleszeretünk valakibe, akkor a szívünkkel kapcsolódunk, de aztán belép az elménk a képbe és azon gondolkozunk, hogy hogyan fog működni ez a kapcsolat, és hasonlók. Tehát a kérdés az, hogy hogyan tudjuk a szív kapcsolódását tovább táplálni egy kapcsolatban, és azt gondolom, hogy ez a legfontosabb dolog.

Minden alkalommal, amikor harcoltok vagy van egy vitátok vagy bármi, kérdezd meg magadtól, mikor volt az utolsó alkalom, amikor minőségi időt töltöttetek együtt, amikor a szavakon túl kapcsolódtatok. Lehet, hogy ez nektek csak egy csendes séta, vagy egyszerűen csak zenét hallgattok együtt, ha nem zenéltek együtt, de akár csendben meditálhattok is. A lényeg, hogy képesek legyetek újra és újra érzékelni egymást egy másik szinten. Azt mondhatom, hogy ez kulcsfontosságú számunkra is. Bármikor, amikor gond merül fel a kapcsolatunkban, akkor megkérdezzük: mikor töltöttünk utoljára minőségű időt együtt?

Természetesen szerencsés vagyunk, hogy ez a mi életünkbe így beépült. Amikor koncerteken játszunk, az olyan 2 óra, ahol nem gondolkodhatunk az életünkről, nincs esélyünk megvitatni bármit is, veszekedni, vagy bármi hasonló, ellenben ilyenkor a zene segítségével kapcsolódunk. Tehát ez egy kicsit olyan, mintha randiznánk: együtt vagyunk, és a zene által összekapcsolódunk. Úgy érzem, ez nagyon fontos a kapcsolatunk táplálása érdekében. Ez egyáltalán nem egy olyan dolog, amit ki lehet gondolni.

Semmi mást nem lehet tenni, csak táplálnunk kell a szív kapcsolódását, és a kérdés az, hogy ezt hogyan tudod megtenni.

Sat Nam Jóga: És mi a helyzet az egyensúly megtartásával a családban? Elég hektikus az életetek, sokat utaztok, koncerteztek, elvonulásokat tartotok, stb. Hogyan tudjátok az egyensúlyt megtartani a családban, a gyermekeitekkel?

Gely: A gyermekeinkkel való kapcsolódást is e köré az élet köré építettük, ők nagyon is részei az életünknek. A gyermekeink magántanulók, ami azt jelenti, hogy sok időt töltünk velük. Úgy működünk, mint egy tojás, egy közösség. Egy saját társadalomban élünk. Vannak barátaik itt Durango-ban és ehhez a közösséghez is tartozunk, de számunkra a legerősebb közösség a család. Az, hogy ilyen szabadon élhetünk és hogy ilyen lehetőségeink vannak, annak az egyetlen módja, hogy valóban sok időt szentelünk a gyerekeinknek, minőségi időt. Úgy értem, én pl. nagyon sok időt töltök a lányaimmal, mert együtt tanulunk és sokat olvasok velük. Waldorf tantervünk van, amely sok mélységgel rendelkezik. Nemcsak a matematikát és az összes tantárgyat tanuljuk meg, hanem nagyon nagyon mély témákba is belemegyünk. Így a tanulás egy közös mély út is.

A kapcsolódásunk a gyermekeinkkel nagyon erős, sokat utazunk együtt, és nagyon sok emberrel és kultúrával találkozunk, fesztiválokat járunk be, nagyon sok mindent tapasztalunk meg együtt. Azután pedig ott vannak a különböző nyelvek, amiket közösen használunk, ami sok sok év munkája és sok odaadást igényelt, de a hozadéka gyönyörű. Ezek mind egy nagyon erős alapot teremtettek a köztünk fennálló kapcsolathoz. Alina 14 éves, így ki tudja, hogy mennyi ideig lesz még ebben a tojásban, még két év és kirepül. De úgy érzem, van már olyan stabil a kapcsolatunk, hogy akkor is erős lesz, ha messze kerülünk egymástól. Nagyon családközpontú emberek vagyunk. Ez biztos, hogy számunkra a család nagyon fontos.

Amerikában élünk, egy olyan társadalomban, ahol az emberek sokszor nem ülnek le együtt az asztalhoz, hogy együtt egyenek. Mindenki véletlenszerűen eszik. Mi együtt csinálunk dolgokat. Együtt eszünk, vagy néha családi napot tartunk, vagy azt mondjuk, nézzünk meg együtt egy filmet. Ezek tényleg szép dolgok, amelyeket örömmel csinálunk, és így vagyunk kiegyensúlyozottak. Ki tudja, hogy ez az egész hogy fog elsülni, amikor nagyok lesznek, milyen területen lesz szükségük terápiára felnőttként, milyen dolgokat kényszerítettünk rájuk. De eddig egészen egészségesnek néznek ki. (Mindketten nevetnek). Nem tudhatjuk mi lesz. Rendelkeznek mindezekkel az ajándékokkal: láthatják a világot, nyelveket beszélnek, élvezik ezt a szabadságot, önállóak és motiváltak, nyitottak a tanulásra és a kreativitásra. És ezzel szemben ott van a másik oldal, hogy nem igazán tartoznak sehová, sehol sincsenek igazán gyökereik. Ezért kíváncsi vagyok, hogyan fog mindez kibontakozni a jövőben.

Markus: Sehol sincsenek gyökereik, de ugyanakkor mindenütt vannak gyökereik.

Gely: Pontosan. Talán ez így jobban kifejezi a valóságot. Sok olyan hely van, ahol kapcsolódni tudnak az emberekhez is. Nagyon sok barátjuk van az egész világon. Nincsen egy nagyon erős baráti csoportjuk, egyedül itt van, de ez kicsi. Érdekes lesz, hogy fog ez megmutatkozni az életükben. Eddig úgy tűnik, jól működik. Nagy kihívást jelent, ha a gyermekeiddel együtt szeretnél növekedni, az ő tempójukban együtt megélni a dolgokat. Ha konfliktus van, azt meg kell oldanod, nem bízhatod az iskolára, vagy bármi másra, amivel elkerülheted. Itt vagy szembenézel a dolgokkal, vagy szembenézel a dolgokkal. De úgy érzem, jó ez így.

Sat Nam Jóga: Említettétek, hogy van egy albumotok, amelyet gyerekeknek készítettetek, és 2 évvel ezelőtt jelent meg. Vannak más terveitek, ami a gyermekeitekhez kapcsolható? Esetleg egy újabb album?

Markus: Nem, most már idősebbek. Alina tinédzser. Amikor felvettük azt az albumot, akkor még ő is gyerek volt, most már tizenéves. Hegedül és teszi a saját dolgát. Pema, a kisebbik lányunk is kezd felnőni, de azért ő még mindig gyermek. De valójában már saját zenét készít, saját dalokat ír. A terv most már az lenne, hogy a saját dalait vegyük fel. Ez az, amit szeretnénk csinálni, mert nagyon szép dalai vannak, és szeretnénk, hogy ezek fel legyenek véve.

Azt hiszem, nem fogunk egy másik gyermekalbumot készíteni, ez volt a mi gyermek albumunk. Valamikor, egy bizonyos ponton meg szeretnénk örökíteni azokat a zeneszámokat, amiket Gely hozott létre az otthoni tanulás során. Ezek rövid, apró dalok, amelyek együtt születtek az otthontanulás folyamatával, napüdvözletek és hasonlók. Talán, egy bizonyos ponton ha elkészülnek ezek a felvételek, akkor ez egy rendelkezésre álló eszköz lesz bárhol a világon a magántanuló gyerekek számára.

Sat Nam Jóga: Ez sok felnőttet boldoggá tenne. Ha üzenhetnétek valamit a gyerekeknek, akkor mi lenne az? Vagy a szüleiknek?

Gely: Azt hiszem, én inkább a szülőkhöz beszélnék, mint a gyerekekhez. Mert a gyerekek jól vannak úgy, ahogy vannak… A szülők és a tanárok, mi felnőttek vagyunk azok, aki elronthatjuk a dolgokat. A gyerekek rendben vannak, csak játszanak. Azt mondanám, hogy töltsenek időt a gyermekeikkel. Töltsenek valós időt velük, tudják meg, hogy mit szeretnek és hogy kik ők.

Legyenek nyitottak a fejlődésre, mert már önmagában az nagy kihívás, ha gyermekünk van és szeretnénk nyitottak maradni; s azért is, mert nem értjük, hogy kik ők, mert ők egy új generáció. Számunkra ez egy nagy lehetőség a növekedésre. Sokan végzünk különféle spirituális gyakorlatokat, én is sokat meditálok, ami nagyon jó, és sokat segít azáltal, hogy eszközt biztosít az élethez, a gyerekekhez és mindenhez. De ha valódi fejlődést előidéző kihívás elé akarod állítani magad, akkor figyelj arra, amit a gyerekeid mondanak, nézz a szemükbe, tölts sok időt velük, olvass történeteket velük, csináljatok olyan dolgokat, amiket ők szeretnek csinálni, légy benne a játékban velük és közben élvezd is.

Meg kell nyitnunk magunkat, hogy meg tudjuk látni, kik ők valójában. Mert ők nemcsak kisgyerekek, akiket ki kell képeznünk, hanem emberek. Kicsik, de emberek. Azt hiszem, a legfontosabb az, hogy nyitottak és érzékenyek legyünk irányukba, és merjünk sebezhetőek lenni. Sebezhetőek, hogy meg tudjuk érezni, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk. Nem könnyű kitalálni, hogy valójában mire van szükségük, vagy rájönni, mi kell nekik valójában. Ez a legnagyobb munka számunkra, felnőttek számára, hogy igazán nyitottak legyünk arra, hogy ezt megértsük.

Sat Nam Jóga: Az Aqua de Luna című új albumotok június 21-én, a nyári napfordulókor fog megjelenni. Ennek lesz most a lemezbemutató koncertsorozata, a budapesti bemutató május 30-án lesz a MOM Kultban. Tudnátok egy kicsit beszélni erről az albumról, hogyan született, mit szimbolizál?

Gely: Egy mély növekedési folyamat volt számunkra, ahogy ez az album létrejött. Sok év után először úgy határoztunk, hogy mi magunk készítünk el egy albumot, melynek így Markus lett a producere. Ez egy nagy és fontos  lépés számunkra, hogy a saját kezünkben van az egész vele kapcsolatos munka. Ez egy részről nagyon kiteljesít bennünket, másrészről kihívást is jelent számunkra, növekedési lehetőséget is egyben.

Aqua de Luna, A Hold vize a címe. A rajta lévő zenék számomra a természetről, az elemekről, a vízről, a földről és annak lelkéről beszélnek, és arról, ami összehoz bennünket. Izgatottan várjuk, hogy megoszthassuk veletek, mert a készítése számunkra egy nagyon intim folyamat volt – mind egymás között, mind a zenével kapcsolatban, így úgy tűnik, hogy a közönség is egy teljesen új tapasztalást kap általa.

Habár a koncertjeinken nincs rá módunk, hogy személyesen megismerkedjünk mindenkivel – hiszen nem tudunk mindenkivel kapcsolatba lépni egyenként egy koncerten -,mégis, számunkra a közönség a családot jelenti. Amikor a színpadon vagyunk, az azt jelenti számomra, hogy megosztjuk azt az intimitást, amit a stúdióban megosztottunk egymással, vagy otthon, amikor a dalokat írtuk és a zenét szereztük. Ez szívből szívbe jut, embertől emberig, és amikor ez megtörténik, akkor mindannyian ugyanabba a térbe kerülünk. Szóval nagyon várom, hogy ezt az új teret együtt is megtapasztalhassuk.

Markus: Tegnap vásároltunk egy zongorát, amit magunkkal viszünk a turnéra. Ez egy nagy kihívás számunkra, saját zongorával turnézni. Nagyon izgalmas! Azt hiszem Magyarországon, Budapesten még soha nem játszottunk zongorán. Ez lesz az első alkalom, hogy zongora is lesz.

Ahogy Gely említette, az új albumunk és turnénk címe, Aqua de Luna, ami azt jelenti A Hold Vize, vagyis a víz a holdfényben. A víz az érzelmeket, a tudatalattit, a bennünk lévő tudattalan dolgokat szimbolizálja. A hold fénye a tudatosság. Arról a folyamatról szól az album, amikor fényt viszünk az érzelemvilágunkba és megvilágítjuk ezen részünket, amikor megtapasztaljuk magunkat, az érzelmeinket, az érzékelésünket, és azt, akik valójában vagyunk. Ez egy módja annak, hogy kapcsolódjunk a lelkiségünkkel. Nagyon fontos számunkra, hogy mindezt megoszthassuk.

De az is fontos, hogy meglássuk, hogy a spiritualitáshoz az út annak felismerésén keresztül vezet, ami az adott pillanatban valójában vagyunk – az érzelmeink, drámaink, válságaink nélkül. Gyakran előfordul, hogy a jóga világában erről teljesen megfeledkezünk. Tökéletes jógik akarunk lenni, tökéletesen akarunk meditálni, fényes, ragyogó lénnyé válni, gyönyörű jógaruhát szeretnénk és egy csodálatos vizes palackot. Azt szeretnénk, hogy minden olyan legyen, mint a lótusz, és az „Aum”, szép, jó és csodálatos. Azt hiszem, ez egy nagy probléma, mert sokan úgy gondolják, hogy a jóga az ilyen érezzük magunkat jól világ. De ez valójában csak távol visz bennünket attól, akik valójában vagyunk, mert gyakran nem érezzük magunkat jól, gyakran érezzük magunkat elveszettnek. Azt hiszem, a jóga az eredeti formájában azt támogatja, hogy menjünk le a lélek mélységébe. De ide nincs rövid út. Sokan azt hisszük, oké, megcsinálom a jóga gyakorlatomat, úgyhogy most már jól vagyok.

De a kapcsolódás a fontos, és mi ezt szeretnénk kifejezni zenénkben és különösen ebben az új albumban. Minél személyesebb és intimebb a kapcsolatunk önmagunkkal, a sebeinkkel, fájdalmainkkal, örömünkkel, mindennel, az életünkkel vagy a gyermekeinkkel, annál inkább kapcsolódni tudunk a lelkünkkel.

Gely: Fontos, hogy jelen legyünk. Sokszor, amikor jógát gyakorlunk, vagy más lelki gyakorlatokat végzünk, – néha elintézzük annyival: “Ó, már megcsináltam a mai szádanámat, úgyhogy most már el is ronthatom”. Ez természetesen nem tudatos, mert alapvetően azt hisszük, hogy tényleg jól viselkedünk, de az elme, az ego sokkal okosabb, állandóan átver bennünket. Tehát okosabbnak kell lennünk, mint az egónk. Igyekeznünk kell, hogy minden pillanatban jelen legyünk, amennyire csak tudunk. Ez az oka annak, hogy a belső értéket és a gyermekeinkkel való értékes időt, vagy pl. a főzést nagyon fontosnak érezzük.

Markus: És ez az, amit a workshopjainkon és elvonulásainkon is tanítunk. Megpróbáljuk összekapcsolni az embereket azzal, amit a jóga gyakorlása valóban adhat, önmagunkkal lenni az adott pillanatban. Pl. amikor az “Ong namo”-t, a kezdőmantrát zengetjük, tudatosítjuk, hogy ez miben segíthet, honnan tud felemelni bennünket. De ez nem olyan, mintha bevennénk egy pirulát, egy mantra pirulát és ettől majd jól érezzük magunkat, nem, nem. Amikor valóban össze szeretnél kapcsolódni magaddal, akkor ez a mantra egy imádság, a lélekkel való összehangolás mantrája. De a fő kérdés az, hogy hol van a lélek, hol van benned? Ahhoz, hogy ezt megtudd, le kell ásnod önmagadba, magadba kell nézned, magadba kell jutnod – az érzelmeidhez és a tudatalattiba. És onnan pedig felemelkedni.

Sat Nam Jóga: Szerintetek mi az, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy kiteljesedett életet éljünk?

Markus: Az a legfontosabb, hogy elengedjük az elvárásainkat, mert azok tesznek boldogtalanná minket.  Amikor bizonyos gondolataink vagy elvárásunk nem teljesül, akkor egy betelejesületlen érzés keletkezik bennünk, ilyenkor azt érezzük, hogy nem vagyunk teljesek. De ahhoz, hogy kiteljesedett életet éljünk – ahogy Gely is mondta -, csupán kapcsolódnunk kell a pillanathoz, és ez nagyon egyszerű. A kérdés mindig az, hogy mi hiányzik az adott pillanatban számunkra, illetve, hogy hiányzik-e valami.

Azt gondolom, az is nagyon fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy meg vannak számlálva a napjaink, hogy a fizikai testünk egy bizonyos idő után meg fog halni. Minden pillanat, amikor nem vagyunk tudatában a halálnak, az időpocsékolás. Úgy gondolom, hogy ha igazán tudatosak vagyunk, akkor minden pillanat egy lehetőség ennek a felismerésére, ahogy az élet is az. Abban a pillanatban, amikor mi például arról beszélgetünk, hogy mi az a dolog, ami hiányzik közöttünk, akkor már nem is hiányzik semmi. Szóval csodálatos dolog maga a kapcsolódás, és erre mindannyiunknak megvan a lehetősége. Az pedig, hogy mi még mindezt meg is oszthatjuk másokkal, számunkra a teljesség érzetét adja.

Azt gondolom, hogy a meditáció is segít. Az, hogy este vagy reggel csak leülj egy picit. Mi minden nap meditálunk valamennyit, vagy este, vagy reggel, vagy séta meditációt végzünk, de a legfontosabb, hogy kapcsolódjunk a pillanattal. Szerintem ezek azok, amik által kiteljesedettnek érezhetjük magunkat.

Ebben a világban, ahol a közösségi média ilyen szinten uralkodik, ahol általában jobban benne vagyunk a közösségi médiában, mint a jelent pillanatban, persze nagyon nehéz megtapasztalni a teljesség érzetét,  mert a közösségi média felerősíti az elvárásainkat. “Oh, ez nincs meg” vagy “ők ezt vagy azt csinálják” – mindettől azt érzed, hogy valami hiányzik. Ez egy nagyon intenzív érzés, szorongást és depressziót vált ki az emberekben. Így ma még inkább szükségünk van a valódi gyakorlatokra, a valódi kapcsolódásra egymással. Gyakran csak a spirituális világunkkal kapcsolódunk, és sokszor csak azt látjuk az adott pillanatban, ami épp nem lehet, ami éppen távol van tőlünk – és ez egyenesen vezet a szorongáshoz, és a teljesség érzet hiányához.

Gely: Igen, így van. Mindannyiunknak vannak álmai, hogy elérjünk valamit. És mindannyian nagyon jók vagyunk abban is, hogy szabotáljuk őket a napi problémákkal, a megoldandó dolgokkal. Szerintem ezt mindannyian csináljuk, ez az emberi természetünk része, egyfajta attitűd.

Van egy gyakorlat, ami nekem sokat segít ebben: ha az álmaimat és a víziókat, amik megjelennek bennem – és amik persze mindanyiunknak vannak – csak pihenni hagyom egy ideig, miközben egyfajta működőképes személy maradok a családom és a világ számára. Tehát betöltjük a családban és a világban való szerepünk, felhagyunk azzal az álmodozással, és csak szolgáljuk az embereket. Ezt próbálom integrálni az életembe. A pillanat csöndje pedig majd segít, ha egyszer beindul az álmodozó én, és megjelenik a vízió. Ha nem folyton arra gondolsz napról-napra, hogy mi a következő lépés, hanem csak hagyod, hogy a lelked beszéljen hozzád, akkor csak úgy jönnek a dolgok. És amikor jönnek, csak fordíts figyelmet a rájuk.. De nem csak úgy, hogy akkor meditálsz egy picit, hanem úgy is, hogy teret teremtesz azoknak a dolgoknak, amiket igazán szeretnél, és minden nap egy kicsit hozzáteszel ehhez.

Mindannyiunknak megvan a személyes története, de ez a tér arról szól, hogy tudatosan időt szentelsz a víziódnak minden nap, bármit is jelent ez számodra. És ahogy ezt most neked mondom, úgy ismerem fel én is, hogy milyen nehéz ezt megtenni napról-napra, mert könnyen magával ragad a sok teendő. A főzés, a gyerekek ellátása, a taníttatásuk, a próbáink, a CD-k felvétele. Ez mind természetesen az álmom része, mert igazából pont azok vannak jelen és úgy az életemben, amikről álmodtam ezelőtt.

De van ez a magunkkal töltött intim idő is, ami szintén figyelmet követel. Ha megtaláljuk a módját annak, hogy ezt tápláljuk, akkor ez a teljesség érzését tudja hozni számunkra, még akkor is, ha valójában elég őrült életet élünk. Ezt most neked mondom, de valójában magamnak is.

Sat Nam Jóga:  Van módja annak, hogy a koncerteken kívül is kapcsolódjatok a közönséggel?

Markus: Igen, az elvonulásaink, ahol mindenkit szeretettel látunk!

Számunkra ezek szintén fontos alkalmak. Itt nem utazunk folyamatosan, mint a koncertek alkalmával, hanem csak odamegyünk egy helyre és az emberek is odajönnek hozzánk. Ezt igazán szeretjük. Gyönyörű helyek vannak mindenfelé a világban, mint például Franciaországban vagy Görögországban, ahova szívesen megyünk. Számunkra nagy öröm, amikor összehozhatjuk az embereket úgy, mint egy nagy családot. Ilyenkor egy nemzetközi közösséget hozunk létre. Egy családot, emberek hálóját, ahol a zene segítségével összekapcsolódhatunk és együtt lehetünk. Csodaszép az embereket így együtt látni. Ott vannak a koncertszervezők, a csapatunk, mi, és az egész nagyon családias, ez az a hely, ahol egyfajta szikrát teremtünk egymás között egy másik szinten.

Gely: Amit az elvonulásainkon szeretünk megosztani, az valójában a valódi élet. Nem szeretjük azt a helyzetet, hogy, akkor mi most egy pozícióban vagyunk, mert egy workshopot vagy elvonulást tartunk. Jobban szeretjük a megosztás szót használni a tanítás helyett. Elmegyünk azokra a helyekre, amelyeket szeretünk, meghívjuk oda az embereket, hogy együtt csinálhassuk olyan dolgokat, amiket élvezünk és szeretünk. Pont azt, amit a családunkkal is tennénk. Tehát kirándulásra, hegymászásra vagy egy kis hajóútra megyünk. Vagy együtt jógázunk, táncolunk, és éneklünk. Azokat a dolgokat csináljuk, amelyek örömet szereznek nekünk és eljuttatnak bennünket a középpontunkba, oda, ahol jól érezzük magunkat. Szóval ez sokkal inkább egy megosztás a részünkről. Nem a tanítások vagy a bölcsesség megosztása, inkább az élet megosztása.

Azok az emberek, akik részt vesznek az elvonulásainkon, akikkel ilyen módon találkozunk, azokkal nagyon intim kapcsolatunk alakul ki, mert egy héten át együtt megyünk keresztül ezeken a tapasztalatokon. Igen, ez egy igazán jó esély arra, hogy kapcsolatba kerüljünk másokkal és az emberek is velünk. Néhány elvonulásunkon van külön gyerekprogram is, amit kreatív módon úgy valósítunk meg, hogy ne csak gyerekfelügyelet legyen, hanem élményt is biztosítsunk a gyerekeknek. A gyerekeknek így megvan a lehetőségük együtt csinálni különféle dolgokat a gyermekcsoportjukkal, de egyben részt is vehetnek és együtt végezhetik a zenés és egyéb tevékenységeket mindenkivel, így az egész család együtt lehet. Így a gyerekek is megszerzik az alapvető tapasztalataikat a zene és a tánc által. Igen, így élünk mi a gyermekeinkkel. Szeretnénk ezt a lehetőséget más családoknak is biztosítani. Azokkal a gyerekekkel, akik részt vesznek az elvonuláson, szintén mély kapcsolatba kerülünk. És ez tényleg nagyon szép szokott lenni.

Sat Nam Jóga:  Mi a legnagyobb áldás most az életetekben?

Markus: Számomra tényleg az, hogy itt van a családom. Az, hogy meg tudjuk élni együtt az álmainkat, és az, hogy azt érzem, hogy mi, a gyermekeink, a családunk minden tagja támogatva van a másik által, hogy az álmait, a saját életét, és a benne lévő lehetőségeket élje. Én is támogatva érzem magam a családom által, és azt is érzem, hogy támogatom őket, hogy azt az utat éljék, amit valójában szeretnének. Úgy érzem, ez adja számomra leginkább a kiteljesedettség érzetét.

Gely: Pontosan így gondolom én is.

Mirabai Ceiba ez évi magyarországi koncertjére itt tudsz jegyet vásárolni. Találkozunk a koncerten?! ?

Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire,  állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.

Ez a cikk Domján Mia és Rattai Erzsébet közös szellemi tulajdona, átvenni, felhasználni kizárólag a szerzők engedélyével lehet.