Csodák márpedig vannak. Itt körülöttünk, a jelen pillanatban, a kérdés csak az, hogy észrevesszük-e őket?
A szellemi úton való csodák megtapasztalásának két fontos tényezője van: Az egyik ez, hogy észrevesszük-e életünk apró csodáit: megérezzük-e a felkelő nap fényében lévő erőt, meglátjuk-e a fák örömtáncát, ahogy a szél fújja őket, meglátjuk-e a tóban visszatükröződő Hold látványában a Végtelent, ahogy Föld és Ég összekapcsolódik? Látjuk-e a “szabad szemmel nem láthatót”, érezzük-e igazán az illatokat, az ízeket vagy színesebbnek látjuk-e a világot? Lehet, hogy ez nem mindig történik így, de ezen apróságok további erőt adhatnak a nehezebb napokon. Persze, ehhez nyitott szemmel, a jelenben kell járni.
Egy pár éve rendszeres gyakorlatot folytattam a csodákkal kapcsolatban, amolyan csodanapló írásának is nevezhetném a dolgot. Minden nap feljegyeztem azt vagy azokat az apró mozzanatokat, amik számomra aznap a Csodát jelentették. Egy idő után azt vettem észre, hogy egyre több és több ilyen pillanatot élek meg. Vajon csak én láttam meg egyre több csodát vagy a Gondviselés vett a szárnyai alá?
Egy biztos: A rendszeres meditációnak és a finom energiákkal való dolgozásnak a következményeként elkezdtem nemcsak a kis, hanem valóban nagyobb csodákat vonzani életembe. Még a munkakeresés megkezdése előtt kaptam egy olyan állást, amiről álmodni sem mertem volna, megismertem a két lélek összekapcsolódásának csodáját, szeretetet vonzottam bármerre is jártam, ha pedig valamire szükségem volt, egyszerűen megteremtődött. Szinkronicitások, úton- útfélen, avagy a segítő véletlenek kezdték el működtetni életem. Persze, az érem másik oldalán (ahhoz, hogy mindezt be is tudjam fogadni), ott állt az eleinte nehéznek tűnő megadás és elengedés, mindez persze azért, hogy megtörténhessen az átalakulás.
De mi is történik ilyenkor?
Ahogy egyre többet vagyunk a meditáció állapotában (minden lehet meditáció, amit tudatosan csinálunk), változik tudat- és energiaszintünk, finomodnak rezgéseink, szenzoraink, és az Univerzum csupán erre reagál. Csakis a laza, erőfeszítés nélküli állapotban, a Most-ban létezve vagyunk képesek minderre.
A mantráknak ugyanilyen hatásuk van. A mantra önmagában véve meditáció. Mindegy, hogy hallgatod, mantrázod, egyé válsz a hangokkal, mindig hat, persze az utóbbi még jobban megerősíti a hatást. Természetesen a kundalíni jógában olyan mantrát is találunk, ami a csodákat hívja hozzánk. Ha már úgy tűnik, semmi remény, hívd segítségül a Dhan Dhan Ram Das Guru mantrát. A hatalmas csodatevő erőt egyenesen Guru Ram Dastól, a csodák Mesterétől kapod, így még a lehetetlen és lehetségessé válik. Az angol nyelv nagyon jól szemlélteti ezt egy szójátékkal: Impossible vagy I’m possible? ( lehetetlen –> lehetséges)
-
A mantra így hangzik:
Dhan dhan raam daas gur jin siri-aa tinai savaari-aa
Pooree hoee karaamaat aap sirajanhaarai dhaari-aa
Sikhee atai sangatee paarbrahm kar namasakaari-aa
Atal athaa-o atol too tayraa ant na paaraavaari-aa
Jinee too sayvi-aa bhaa-o kar say tudh paar utaari-aa
Lab lobh kaam krodh mo maar kadhay tudh saparvaari-aa
Dhan so tayraa thaan hai sach tayraa paisakaari-aa
Naanak too lehanaa toohai gur amar too veechaari-aa
Gur dithaa taa man saadhaari-aa
Az angol fordításhoz kattints ide!
Ha valóban csodákat szeretnél vonzani életedbe, gyakorold rendszeresen! Zengesd meditációban, hallgasd a villamoson, főzés vagy sétálás közben, válj egyé vele, a többit pedig bízd rá az Univerzumra. Mantrára fel, csodákra fel! Szeretettel várom tapasztalásaitokat hozzászólásokban, ti milyen csodát vonzottatok be mostanában életetekbe?
A mantra egyik gyönyörű változatát itt éred el:
Egy masik valtozatat talaltam ugyanennek a mantranak es imadom. Mindog megnyugtat, sot, libaboros leszek a hallgatasa kozben. Igyekszem megtanulni a szoveget, h en is mantrazhassam.
Koszonom