Interjúnk második részében arról mesél Mirabai Ceiba zenészpárosa, Gely (Angelica) és Markus, hogy hogyan találkoztak életükben először a zenével, s az hogyan vált életük részéve. Arról, hogy hogyan ismerkedtek meg egymással, miként vált a zene összekötő kapoccsá köztük, s ezen túl a zene jelentőségéről is.
Sat Nam Jóga: Emlékeztek arra az első alkalomra az életetekben, amikor elkezdtetek énekelni, vagy először találkoztatok valamilyen hangszerrel? Van ilyen első jelentős pillanatotok, amikre emlékeztek?
Gely: Számomra az első alkalom, amire emlékszem, amikor először kapcsolatba kerültem a zongorával, az hét éves koromban volt. A nagymamám beíratott zongora órákra, amiket nagyon szerettem. Aztán 1985-ben Mexikóvárosban volt egy hatalmas földrengés, ami nagy sorscsapás és katasztrófa volt, s ennek következtében el kellett költöznünk Mexikóvárosból, s körülbelül egy hónap múlva abba is hagytam a zongora tanulmányaimat.
A nagymamám koncert zongorista volt. Egy gyönyörű és híres épületben játszott Mexikóvárosban, a Villa Sartes-ben, de a karrireje megszakadt, amikor férjhez ment és megszülettek a gyermekei. Úgy volt, hogy azt majd én viszem tovább, de az én zongora tanulmányaim is hamar abbamaradtak így.
Édesapám is zenész volt, fiatal korában volt egy több ifjakból álló zenekara. Beatles-t játszottak, utaztak és turnéztak. Mindig volt zongoránk otthon, az édesanyám is sokat zenélt és mantrákat énekelt mindig. Az iskolánk nagyon messze volt ezért sokat és hosszan kellett utaznunk oda nap mint nap, én, a bátyám, a hugom és az édesanyám. Hogy kitöltsük az autóban eltöltött időt, ami naponta olyan 2-3 óra volt, énekeltünk. Rengeteget énekeltünk. Volt egy egész repertoárunk. Az édesanyám nagyon sok mexikói dalt tanított meg nekünk, Mexikó nemzeti himnuszát, meg ehhez hasonlókat. Szóval mi csak így énekeltünk. Aztán egy bizonyos ponton, amikor énekelni tanultam az iskolában, ráéreztem a zene a harmóniájára. Megtanítottam a hugomat is összhangban énekelni, s az így átdolgozott dalokat aztán az autóban adtunk elő. És minden alkalommal, amikor vendégek jöttek hozzánk, apám azt mondta: „Oh, lányok, kérem énekeljetek a vendégeknek”, ilyenek…
Azután, amikor egy kicsit idősebb lettem, csatlakoztam egy zenekarhoz, így megtapasztalhattam azt is, hogy milyen egy zenekarban, együttműködve zenélni, ez az időszak körülbelül 6 évig tartott. Azt is éreztem, hogy meg kell tanulnom valamilyen hangszeren játszani, talán dalokat is írhatnék, s így tudnám magamat is kísérni. Ekkor volt egy kis gitározós időszakom. Azután eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem, itt az ideje, hogy megtapasztaljam a saját utam a zenében, így kiszálltam a zenekarból. Egyszer csak megláttam egy barátomat hárfán játszani egy koncerten, s ez volt az amikor azt mondtam, ez az a hangszer, amit meg akarok tanulni. Ekkor találkoztam a hárfával, s nagyon bensőséges viszonyunk lett, amelyet megtartottam a zongorával is egész életemben. Ez az én történetem. Markusnak megvan a saját története.
Markus: Amikor olyan 14 éves lehettem, volt egy barátom, aki gitározott. Ez az a kor, amikor elkezdett érdekelni, hogy mi történik a családodomon kívül, másokkal. Kelet-Németországban születtem. Ott a zene nagyon fontos volt, mert a zenén keresztül tudtunk a szabadságról beszélni. Ugyanezért a művészet is nagyon fontos volt akkoriban. Nálatok, magyaroknál, abban az időben kommunizmus volt. A művészet egy mód volt a szabadság, és a gondolatok kifejezésére. Ezért ez nagyon fontos volt számomra.
Szóval az én első zenei inspirációm valójában politikai indíttatású volt. Egy zenekarban akartam játszani és a szabadságról énekelni. Ezért kezdtem el gitározni, lett egy kis zenekarunk a faluban. Forradalmi dalokat és zenéket írtunk. Később több zenekarban is játszottam. Ezután elkezdtem a színészi pályát, és a zenélés abbamaradt.
Amikor Gelyvel megismerkedtem Edinburgh-ban, egy nagy fesztiválon, az nagyon szép volt. Ő az utcán zenélt. Én egy színházi előadásban léptem fel. Egymásba szerettünk. Ő Mexikóból érkezett én pedig Németországból. Én meglátogattam őt Mexikóban, ő pedig meglátogatott engem Németországban.
Szükségünk volt valamire, amit megoszthattunk, ami közös volt, különben nagyon nehéz lett volna. Ez különösen igaz egy olyan nemzetközi kapcsolatra, mint a miénk. Szükségünk volt valamire, ami összekapcsol bennünket. Ellenkező esetben csak van egy kis szikra, és utána mindenki megy a maga útjára, vissza a saját eletébe. Ezért szükséges egy új élet létrehozása a kapcsolat köré. Egy bizonyos ponton úgy döntöttünk, hogy Barcelonába, Spanyolországba megyünk hogy együtt utcazenéljünk. Ekkor kezdtem el újra gitározni, gyakorolni és játszani, azért,, hogy legyen valami közös, amit megoszthatunk, ez a zenélés öröme. Így együtt zenéltünk az utcán, és ebből alakult ki az egész Mirabai Ceiba zenekar. Alapvetően ez a történetünk. A közös utunk egy nagyon tudatos döntés volt, azért, hogy legyen egy közös identitásunk, amit bárhol megvalósíthatunk, akár Mexikóban, Németországban, vagy Spanyolországban, zenélni mindenhol tudunk.
A zene egy univerzális nyelv, mondhatjuk, hogy ez vált a küldetésünkké. Rájöttünk, hogy a zene mindenkit összeköt, minden nemzetet, minden embert összekapcsol. Mivel közvetlenül a szívhez szól, ezért nem kell megértenünk a jelentését vagy nyelveket beszélnünk hozzá. Ezért a mantrák is nagyon fontosak ebben az értelemben, mert bárki énekelhet mantrákat, így a zene által, a hangon keresztül, összekapcsol mindenkit. Nem számít, hogy honnan jöttél. A zenén keresztül mindannyian megérthetjük azt, hogy egyek vagyunk. Nem számít, hogy honnan jöttünk, Magyarországról vagy Németországbó, eredendően ugyanonnan jöttünk mind, ugyanabból az egységből származunk, ugyanaz a lényegünk, ugyanazokat a dolgokat érezzük, ugyanazokat a dolgokat tapasztaljuk az életben. Ezért számunkra a zene, és a saját személyes tapasztalataink a párkapcsolatunkban, a zenénk egyetemes kifejeződésévé vált. Ezt szeretnénk megosztani az utazásainkkal és koncertjeinkkel és az embereket összekötni a zene által.
Kövesd a jövő heti posztunkat, amiben folytatjuk a zenészduóval az interjúnkat.
- Az interjú első részét itt olvashatod!
- Az interjú harmadik részét itt olvashatod!
- Az interjú negyedik részét itt olvashatod!
Mirabai Ceiba ez évi magyarországi koncertjére itt tudsz jegyet vásárolni. Találkozunk a koncerten?! ?
Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire, állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.
Ez a cikk Domján Mia és Rattai Erzsébet közös szellemi tulajdona, átvenni, felhasználni kizárólag a szerzők engedélyével lehet.
