“A szívednek nem másra kell nyitottnak lennie, hanem önmagadra.” (Yogi Bhajan)
A szívcsakra az együttérzés színtere, helye a szívközpont, a szív és tüdő területe. A csakrák közül a 4. a sorban. Itt találkozik Föld és Menny, az alsó három csakra (alsó háromszög) a felső csakrákkal (felső háromszög). Itt vált az “Én” a “Mi”-be.
E csakrát működtető elem a levegő elem, ami bárhol ott lehet, semminek és senkinek sem tulajdona, és mégis mindannyiunké, csak úgy, mint a Szeretet maga.
Igazán mély figyelmet kíván, ha meg szeretnénk érteni szívünk rejtelmeit. A szívcsakra rengeteg érzelmet sugározhat ki, mint pl. melegség, együttérzés, kedvesség vagy negatív oldalon a gyűlölet. Sokszor annyira mélyre temetjük magunkban érzelmeinket, hogy nehéz újra tudatába kerülnünk azzal, mi is zajlik igazán szívünkben. Minél inkább próbáljuk elrejteni azt az érzelmet, ami szívünk mélyén van, az élet annál inkább tálcán kínálja számunkra a lehetőséget a megoldandó érzelmi feladattal kapcsolatban. Ha gyűlöletet sugárzunk ki, ne lepődjünk meg, hogy azt kapjuk vissza a mindennapi szituációinkban. Ha megtanuljuk feloldani a negatív oldalt, szeretetből beszélni és vibrálni, akkor az együttérzés mély érzését tapasztalhatjuk meg önmagunkban.
A levegő elem egyensúlytalansága esetén vagy túlzott egocentrikusság alakulhat ki, vagy megfeledkezhetünk arról, hogy önmagunkkal is törődjünk. Tárgyakhoz, más emberekhez ragaszkodhatunk. Ha elutasítjuk az önmagunk felé érzett szeretetet, másokat sem tudunk teljes szívünkből szeretni. Az egyensúlyt a levegő elem egyensúlya teremtheti meg bennünk, amikor “minden jön, minden megy”, a nem ragaszkodásban, a helyzetek teljes elfogadásában élhetjük életünk.
“A Szeretet az Együttérzéssel kezdődik.”
A szívcsakra fő témája az együttérzés mély érzése. De hogy tudunk együttérzést adni mások és magunk felé?
A hálaérzet az első lépcsőfok, aminek elmélyítése nagyban segíthet az együttérzés felé vezető úton. Hálát azonban könnyű érezni, ha elvonulunk a világtól, kiszakadunk egy meditatív, védett környezetbe, de mi itt a nyugati világban, a nagyváros dzsungelében, a hétköznapok közepette kapunk lehetőséget erre. A jóga, a meditáció csupán lehetőséget teremt tudatosságunk kiterjesztésére, a “figyelemben levés”-re, de az igazi Jóga a mindennapjainkban kezdődik.
“Két erő működik az életben – szeretet és félelem, ugyanaz az érem két oldala. Ha félsz, emlékezz, ez csak egy olyan mozgató erő, energia, amivel dolgod van.” (Yogi Bhajan)
Félelem és szeretet – ugyanaz az érem két oldala.
Ha valamilyen helyzetben nem a szeretet ismerjük fel, nézzünk magunkba, mi az ami visszahúz, ami korlátoz? Talán egy elfojtott negatív érzelem, talán a félelem? Mitől félünk? Talán attól, hogy a másik nem ismer el, vagy hogy elveszi az időnk? Vagy magától a szeretet befogadásától félünk, és ezért nem merjük kitárni szívünk?
A félelem a szívcsakra legfőbb árnyoldala. Hozzá tartozó gyakori negatív érzelem még az aggódás. Amíg a hála a szeretethez visz közelebb, addig az aggódás eltaszít attól. Amikor észrevesszük, hogy aggódnánk, egyszerűen csak mélyítsük el légzésünk és lazítsunk. Az aggódás többnyire a “mi lenne, ha…” illúziója, valójában az elménkben végbemenő fantom. Nem valós. Vegyük észre, általában olyan dolgon aggódunk, ami be sem következett, ez pedig nem a jelenről, a jelen tudatosságáról, hanem a jövőbe kivetített félelemről szól.
A megoldatlan szív problémák, elraktározott fájdalmak, az önmagunk felé érzett szeretet hiánya testi blokkokhoz, azok pedig betegségekhez vezethetnek. Ebből a fájdalomból és félelemből fizikai szinten szív és tüdő problémák alakulhatnak ki. A kundalíni jóga számtalan egyszerűen használatos gyakorlatot és meditációt kínál a feszültség feloldására, a félelem elengedésére, a szív kinyitására. Vegyük észre, hogy szívünk nem másért, hanem értünk él, engedjük meg, hogy meghalljuk valódi üzenetét.
