Mivel (valószínű) nincs (sok) időm, (valószínű) rövid leszek. Vasárnap délután fél 3, másfél napja az első perc, hogy leültem, hogy valamit csináljak. Persze a mosatlan edények, a mosásra váró ruhák és az óriási kupi… várnak. Megvárnak. Már talán meg is szokták 🙂 Szóval végre leültem, sőt, a gépem is felnyitottam, miután 3 órán át készültem ebédelni… Már az első fél órában majdnem éhen haltam. De nem tudtam a babámat letenni, különös kegyetlen sírásba kezd ilyenkor a nyűgösebb napokon. A tegnapi vihar után, amikor több kísérletet is tettem napközben a letételre, a nyűgösség tetőfokára hágott és úgy a nap hátralevő részére ki is tartott…, gondoltam ma ezt kihagyom.
Most már vagy 10 perce alszik, ettem-ittam, pisilni is voltam (végre), úgyhogy mehet a cikk. Tehát, mi az, amit friss anyukaként az elmúlt hetekben tanultam?
- Várni… ahogy olvashatod fent. Néha órákat. Egy pisire, egy ebédre, egy vacsira, vagy csak arra, hogy kiszakadjak az anya szerepből és valami mást is csináljak. Itt persze semmi nagy dologra nem gondolok, csak olyan prioritásokra, mint az előbb említett étkezés, a tusolás, vagy a Wc-re járás … Mindig is türelmes voltam, de ez több, mint türelem. Amikor nem azt nem tudod, hogy mikor fogod tudni letenni őt, hanem azt, hogy egyáltalán le tudod-e tenni még ma csak egy 5 percre is, vagy majd próbálkozz ezzel inkább két nap múlva. Az én babám, amint leteszem aludni, szinte hihetetlen, de máris kerekre nyitja a szemét úgy 90%-ban. Szóval, szinte mindig a karomban volt az elmúlt hetekben.
- “Majd holnap alszom” – mert hogy ma nem, az szinte biztos. Legalábbis nem eleget. Legalábbis nem ma. Ha nem aludtunk jól, akkor sokszor azzal foglalom le magam (bármennyire is fáradt vagyok) hogy az ő alvásidejében végre csinálok valamit. Lásd az előző prioritásokat. Persze, a legjobb tanács ilyenkor tényleg az, hogy: “Aludj, amikor a baba alszik.” Én is ezt tanácsolnám mindenkinek! De azért nagy szerencsénkre nem folyamatosak a nem alvásos éjszakáink, sőt. A legutóbbi 6 napos képzésem óta pl. hatalmas változást következett be az alvásciklusában, így kimondottan kipihentnek érzem magam az azt megelőző hetek után.
- A fáradtság nem fáradtság – most jöttem rá, hogy évekig féltem fáradtnak lenni. A 25 éves kori nagy kimerülésem után, miután évekig csak napi néhány órát aludtam, a nem alvástól féltem a legjobban. De az első napokban elengedtem ezt félelmet, és annak ellenére, hogy igen, gyakran van amikor fáradt vagyok, mégis érzem magamban az erőt és az energiát. Jobban mint eddig valaha!
- Nem fogok megsüketülni – akkor sem, amikor a legmagasabb decibellel üvölt a fülembe. Talán fáj egy picit utána a fülem, talán még másnap is cseng, de azt hiszem a hallásom még nem romlott 🙂
- A tudatos gyerekgondozás és a mosipelus szuper dolog – csak legyen +1 embered, aki egész nap mossa! 🙂
- Az igény szerinti szoptatás napi 12 órás szoptatást jelent. Néha akár 16-ot. Vagy 18-at? 😀 Én mégis bevállalom. Mert nekünk így a jó.
- Tudom nőnek érezni magam minden körülmény között – Annak ellenére, hogy nem mostam hajat egy hete, tejcifoltos a ruhám, kócos a hajam, még délután 3-kor is pizsamában vagyok, tudom magam nőnek érezni. Ez szerintem mind a csodálatos férjemnek (aki minden nap elmondja, hogy mennyire szeret) mind a kundalini jógának, és annak a tudatnak is köszönhető, hogy most adtam életet egy csodálatos kisbabának! Igen, a testemből jött és a testemen át érkezett! Ez az igazi női erő! Women Power On!
- Meditálni, bárhol, bármikor, bárhogyan lehet… még szoptatás közben is! 🙂 Sőt, a legideálisabb akkor, amikor több, mint fél-egy órás a szoptatási időszak.
- Produktív vagyok! – rövidebb idő alatt sokkal hatékonyabb vagyok, mint valaha voltam, főleg, ha témákra szedem a tennivalókat, és nem akarok túl sokat vállalni. Pl. hétfőként a fő projekt a hajmosás és hogy rendbe tegyem picit magam, kedden mondjuk egy-két intéznivaló az interneten, szerdán néhány email. Azért érzitek, hogy ez amúgy csak fél óra, ugye? 😀 és persze, ez szinte mindig elcsúszik.. napokra vagy akár hetekre. De hát már ahogy írtam, én tudok várni. 🙂
- El tudom fogadni a segítséget , több embertől is egyszerre. Ezt nem is érdemes részletezni, másképp már rég megőrültem volna!
- Egy kisbaba mindenkinek tükröt mutat! Itt a látogatókra és a családtagokra gondolok. Egy kisbaba még nem tud úgy kommunikálni – az anyukája az érzékenységén keresztül persze foghatja a jeleket – éppen ezért egy “félidegen” csakis a saját projekcióját és félelmeit vetíti ki rá. Bármit is hallasz mástól, ami nem a te igazságod, jobb azonnal elengedni, tehát:
- Nem érdemes semmiben sem másra hallgatni! Az anya tudja a legjobban mi a jó a gyermeke számára, jöhetnek a család és a barátok a félelmeikkel, aggódásaikkal, ötleteikkel és szuper tippjeikkel. .. A gyerek azonban úgyis azon a tudatszinten lesz, amin az anyja van. Úgyhogy érdemesebb inkább
+1 : Mindenben semleges maradni, és örülni az élet apró és hatalmas dolgainak. Amiből nekünk Lili érkezése óta sokkal jobban kijut, mint eddig valaha. Egy kisbaba egy egész napos házimozi, egész nap el lehet nézni, gyönyörködni benne, és élvezni a látványát. Mindeközben az élet apró örömei pedig megnyitják és melegséggel töltik fel szívünket!
