Hogyan lehet ez egyszerre?

Itt van az ősz. A nyár vége, az évszakváltás, az iskolakezdés, a munkahelyre való visszaérkezés mind arra ösztönözhet minket, hogy számot vessünk, mérlegeljünk, és az év utolsó felében megvalósítsuk még azokat a céljainkat, amik valószínűleg már egész évben értek bennünk. De hogyan is tudjuk mindezt a leghatékonyabban megtenni?

Amíg az életünk az állandó fejlődésről szól, addig általában vannak céljaink. Tanulás, munka, párkapcsolat, vállalkozás, egy nagy utazás vagy csak a teljesség elérése, bármi is legyen, kell, hogy legyen belső célunk.

Egy tanítómtól hallottam először: Szándék, kinyílás, elengedés. Gyakorlatilag ez a 3 szó le is írja azt az utat, amit bármilyen cél elérése érdekében tehetünk.

Ha ragaszkodunk, küzdünk, görcsösen akarunk, az általában azért nem vezet sikerre, mert leblokkoljuk azt az energiát, amivel bevonzhatnánk célunkat.  Ha szeretnénk pozitív változást életünkbe, de nem vagyunk hozzá elég magas rezgésszinten, hogyan is érhetnénk el, amíg a negatív képpel folyamatosan lehúzzuk magunkat? Hasonló a hasonlót vonzza, ez a vonzás törvénye. Így ha bármi kis vagy nagy célunk van épp, próbáljuk meg ezeket a lépéseket követni:

Mi is pontosan a célunk?

Először jöjjünk tisztába vele: mi a pontos cél. Alkossunk róla élénk képet, fessük, rajzoljuk le, készítsünk montázst, vagy csak írjunk róla jó néhány mondatot, ami segít meglátni mindezt. Majd vizsgáljuk meg: Tudjuk-e a célunk következményeit viselni? Fel tudjuk-e ezt vállalni? Tudunk-e a változásokkal együtt haladni? Elég erősek leszünk-e végigvinni a célunkat, miközben flexibilisek is maradunk mindvégig?

Megvan bennünk a szándék?

Megvan-e az igazán mély szándék mindehhez bennünk? Valóban ezt szeretnénk, minden szinten, vagy csak az elménk vágya hajt?

Kinyílás

Meg tudjuk-e teljes mértékben nyitni az adott célra a szívünk? Át tudjuk-e szívből érezni? Tudunk-e  az Univerzummal együtt vibrálni az adott dologban? Hogyan mérhetjük le mindezt: általában, ha a célunk magasabb rezgésből jön, akkor minden könnyed, nem kell érte küzdeni, szinte maguktól jönnek a csodák, a lehetőségek és a támogatások. Míg az elméből „akart” dolgok általában küzdelemmel, törtetéssel párosulnak.

Elengedés – az egyik legnagyobb kihívás

Tudni a pontos célt, megtartani a szándékot, kinyílni rá, aztán meg elengedni? Ez elég paradoxonnak hangzik, de nem megvalósíthatatlan. Olyan ez, mint amikor valami nagy dologért küzdöttél az életedben, és amihez feltehetőleg rengeteg energia kellett. Megvolt a vágy, a kedv, a szándék, az energia… és már az is lehet, hogy a végén belefáradtál és azt mondtad: „Én megtettem mindent, már az eredmény sem érdekel.” Persze nem utasítottad volna vissza a cél elérését, de azt érezted, hogy az eredményt már igazán elengedted. Pontosan ez az az állapot, amire szükséged van, és ennek elérése tudatosan fejleszthető. Nem kell benne elfáradni, kikészülni, még csak kiakadni sem, csak kialakítani ezt a fajta hozzáállást.

Egy személyes történet a célokkal és az elengedéssel kapcsolatban: 

Nemrégiben új lakásba költöztünk. Már 1-2 hónapja ért bennünk a gondolat, hogy költözni szeretnénk, de semmilyen komolyabb lépést nem tettünk az ügy érdekében azon kívül, hogy néha felléptünk az internetre, megnézni az aktuális lakásokat. Főként egy kerületre koncentráltunk. Még el sem kezdtünk igazán tenni az ügy érdekében, de úgy éreztem belefáradtam. Egyszerűen nem találtunk megfelelő lakást abban az árkategóriában és azon a szinten, amin szerettünk volna. Egyik nap elhatároztam: tudom, hogy elég, ha megnyitom magam az univerzumnak, ő majd gondoskodik rólunk. Úgyhogy egyszerűen elképzeltem, hogy megnyitom a szívem annak, hogy az Univerzum azt a lehető legjobb lakást küldje, olyat, amilyet előtte elképzelni sem tudtam volna. Ezzel az összes eddig elképzelt víziómat a jövendőbeli lakásunkról elengedtem. Másnap a párommal egy délutáni séta alatt  határozott beszélgetés következett a költözésről, leszögeztük: igen, mindketten akarjuk, egy a cél. Miután hazaértünk, felléptem az internetre újra körbenézni. Kb. 3 percen belül felvillant egy kép egy gyönyörű lakásról abban a kategóriában, ahol biztos nem kerestem volna. Még aznap este 8-kor telefonáltam. Másnap délben már ott voltunk megnézni, harmadnap pedig kivettük. Hát, ennyit a lakáskeresésről! 🙂

Konklúzió: az elménket mindig tágítani, nem pedig határokat szabni érdemes. A kinyílás a legfőbb jóra, néha többet ér, mint a görcsös akarás egy dolog irányába. Bízzuk rá magunkat a vezettetésre, ha megvan a megfelelő szándék és az igazi kinyílás, az Univerzum mindenből a legjobbat küldi nekünk!

Ti hogyan értétek el eddig legkönnyebben céljaitokat?