Bár már-már olykor a fellélegzés szele vesz körbe minket, valahol még mindig nehéz időszakot élünk. Már semmi nem lesz ugyanolyan – mondogatják sokan, és valóban. Mindannyian kihívás elé kerültünk ebben a bő egy évben, akár egészségileg, akár a munkánkkal kapcsolatban, akár a társadalomban, családban betöltött szerepünkben. Kihívás elé kerülhetett kapcsolataink nagy része is: szüleinkkel, párunkkal, gyermekeinkkel, tágabb családunkkal, barátainkkal. Nem csoda, hogy sokan vesztik el a talajt a lábuk alól ezen időben. Bár a hírek most megnyugvásról szólnak, valójában még nem tudjuk mit hoz a jövő…. egy biztos: az energia-turbulencia még zajlik.
Hogyan tudunk megmaradni ezen időben? Hogyan tudunk legyökereződni a biztonságérzetünkben?
Én azt tapasztalom, a legfontosabbá annak a képessége válik ma, hogy mélyen tudunk-e kapcsolódni önmagunkkal, meg tudjuk-e hallani belső intuitív üzeneteinket, hallgatni tudunk-e rájuk és ez által hűek tudunk e maradni ahhoz, amit belső iránymutatónk üzen, még akkor is, amikor azt érezzük, hogy a folyóban visszafelé, az áramlással ellentétesen, egyedül evezünk.
2020 és 2021 a felnőtté válás időszaka. Felnőtté kell válnunk ahhoz, hogy saját, lehető legjobb belátásunk szerint dönteni tudjunk – mert hogy biztos, hogy döntési helyzetbe kényszerülünk. Már nem tudjuk elkerülni, hogy ne… ennek az ideje lejárt. De hogy kinek mi a belülről jövő legjobb döntés – azt csak ő tudhatja. Egyetlen tanár, jógaoktató és guru sem tudja megmondani mi nekünk a legjobb. Ennek az ideje lejárt… A guru – a belső válaszaink bennünk vannak – nem a szomszéd Marika néniben, se nem a kedvenc jógaoktatónkban, és minden bizonnyal nem az egyoldali információáramlásban. Mindig is így volt persze, de ma egy olyan kiélezett helyzetben állunk, mint még soha.
Van-e elég erőnk és energiánk felvállalni döntéseinket, kitartani, amikor nincs más út?
Van-e elég idegi felkészültségünk a nyomás ellenére is embernek maradni?
És elég nyitott-e a szívünk ahhoz, hogy elfogadással közelítsünk azok felé, akik más utat választanak, vagy más döntéseket hoznak, mint mi magunk?
Maradjunk hát nyitottak, ne engedjünk és higgyünk csupán egy nézőpontnak. Próbáljunk együttérzésből és a szív nyitott teréből létezni, hallgatni, meghallgatni és cselekedni – és igen, ez nagyon nehéz, de ma is mint mindig, ez a legfőbb feladatunk.
Hogy ez így legyen, természetesen tehetünk. Napi szinten kapcsolódhatunk önmagunkhoz, jógázhatunk, meditálhatunk, naplózhatunk, vagy csak csönd percekkel ajándékozhatjuk meg magunk. A lényeg, hogy a középpontban maradás belső munkával jár.
