Lélek

(Házasságban is) Szabadon

heart-462873_1280

Kapcsolódás, házasság, együttlét, együttélés. Ezek olyan fogalmak, amiken mindannyian elkontemplálunk újra meg újra, attól függetlenül, hogy milyen kapcsolati státuszt mutatunk éppen. Mert legyünk bármennyire is szabadszelleműek, mindannyian vágyunk a kapcsolódásra. Egyszerűen így vagyunk kódolva, a kapcsolódás vágya hajt mindannyiunkat belülről, s ebbe a kapcsolódásba természetesen a másikkal és az önMAGunkkal való kapcsolódás is beletartozik.

Mivel csak néhány hete élek házasságban, így minden bizonnyal nem én lennék a világ legjobb házassági szakértője, de nem is célom. Csak azt tudom leírni, amiket e témát illetően látok, tapasztalok, és megélek. Ha most azt kérdeznéd, más lett-e azóta minden, amióta házasságban élek, azt válaszolnám, hogy igen is, meg nem is. Természetesen nem, abban az értelemben, hogy ugyanolyan csodával teli hétköznapokat élünk meg, mint előtte, de a „nagy napunk” talán még egy kicsit tágított a csodák befogadásának terén, s mindkettőnknek olyan energiatöltetet adott, ami a mai napig kihat ránk.

Ami fontos, hogy a házasságot, vagyis az EGYüttélés és EGYüttlevés megpecsételésének kifejeződését mi választottuk, belülről, szabadon. Nem azért, mert ezt várja a társadalom, vagy a család, nem is azért, hogy ragaszkodó játszmáinkkal megfogjuk a másikat, hanem azért, mert egyszerűen lélek szinten úgy döntöttünk, hogy szeretnénk ezt a KAPCSOLÓDÁSt a házasság szintjén is kifejezni.

Sokan azt mondják, hogy a házassággal megszűnik a szabadság. Én pont fordítva látom: ebben az állapotban művelheted csak igazán finomra az EGYütt és KÜLÖN levés valódi mibenlétét. Mert mindkettő fontos. Nem két fél, hanem két egész ember egymásra találásából születhet csak valós Kapcsolódás. És ne értsd félre, a jó alapok megteremtése természetesen nem házasságfüggő: a tudatos kapcsolódás, az értékes együtt töltött idő, a figyelem a másik irányába nagyon fontos már a kapcsolat elején is, úgy, ahogy mindez mellett az értékes, magaddal töltött idő is.

A házasság ha tudatos annak a lehetőségét tudja adni, hogy két egész együtt egy még nagyobb egészet tegyen ki, mint azelőtt, hiszen a Ház-asság megszületésével tágul a Ház, tágul a Tér. De hogy ebbe a térbe mi mit fogadunk be, az már a saját és közös tudatosságunkon múlik.

A kapcsolódás, a házasság a szabadon élés lehetőségét is adja. Ez az elme számára természetesen kelthet némi ellentmondást, nekem minimum 28 év megértés kellett ehhez. Amikor találkoztam a férjemmel, ő azt a tükröt mutatta, aki valójában vagyok. Ez az elején egészen félelmetes volt. Annyira, hogy hónapokig menekültem előle, s nagy belső munkát jelentett, mire igazán szembe tudtam nézni magammal, majd vele. És amikor először éreztem meg, hogy Ki vagyok valójában, ő előbb mondta ki, mielőtt én bármit mondtam volna. Ő előbb látta meg a Valódi Énemet, mint én önmagamat. Az idők során, pedig hogy azzá váljak, aki valójában vagyok, mindenben támogatott, s természetesen teszi ezt a mai napig. Mi ez, ha nem egy csoda, és egyben a legnagyobb szabadság maga?

Hiszen a KAPCSOLÓDÁS, a HÁZasság energiaterében már nem egyedül lehetünk szabadon, hanem a másikkal is megélhetjük e szabadságot, sőt, még szabadabban érezhetjük magunkat, mint valaha. És ne értsd félre, ez nem jelenti azt, hogy életünk minden pillanata könnyed, és tanítástól mentessé válik örökre. Tanítás mindig van, mindig van mit magunkról, a másikról, a hogyanokról tanulni, de mindeközben, a meghitt pillanatok csendjét átszőheti a mély szabadságérzet. Így szabadság egyedül megélni egy pillanatot, de szabadság ezt a másikkal megosztani is. Sőt, egy csoda! Egyedül is megteheted, de amikor megosztod, ez a csoda csak felerősödik.

Persze egy ilyen kapcsolódáshoz két tudatos ember kell. Ha nem érzed ennek a lehetőségét a kapcsolatodban vagy az aktuális helyzetedben, jó irány az, ha először is kinyílsz arra, hogy tudatosabbá válj. Soha ne okold a másikat, mert neked kell először ahhoz változni, hogy változás menjen végbe körülötted.

És ha még mindig a szabadságot keresnéd: A szabadságot nem kell keresned. Már benned van. Mind szabadok vagyunk. Most ebben a szent pillanatban. Nem érzed magad annak? Akkor oldd fel magadat! De ezt ne mástól várd, mert csakis te tudod megtenni!

Hogyan? Azáltal, hogy megadod magadnak ebben a pillanatban a szabadságot. Ha bármit tehetnél e pillanatban, mit tennél a legszívesebben?  Ha ahhoz, hogy szabadabbnak érezd magad az kell, hogy ott hagyj csapot-papot, és elmenj táncolni az esőbe, akkor tedd meg! Ha ehhez csak az kell, hogy elmenj egy nagyot sétálni, tedd meg! Ha úgy érzed, hogy a világ másik végére kell mindehhez ellátogatnod, akkor lehet, hogy neked ez hozza majd el a szabadságot.

Bárhol vagy és bármit csinálsz, csak légy jelen, mert a jelentét a Szabadság maga, s ha jelen vagy, szabad vagy!

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply