Elengedés, mindennek a kulcsa, halljuk úton-útfélen.
Mennyivel is könnyebb lenne az életünk, ha egy gombnyomásra történhetne minden! Egy gombnyomásra engednénk el a régi kapcsolatainkat, a már nem minket szolgáló barátságainkat, fájó történeteinket, betegségünket. De erről fölösleges is ábrándoznunk, mert nem, ez nem így működik!
Az elengedés nem egy gombnyomásra történő parancs, hanem egy olyan belső állapot, amire vagy készek vagyunk, vagy sem.
Mikor jön akkor az elengedés? Amikor megérünk rá.
Tapasztalatom szerint az elengedés egy olyan állapot, amibe meg kell érkeznünk, és általában a belső csendünkön át vezet oda az út. Lehet, hogy belülről szétszed egy történet, darabokra szakít, az is lehet több évet vesz igénybe, amíg oda jutunk, hogy végleg képesek leszünk elengedni fájó élményeket, de ha a szándékunk megvan az elengedésre, és képesek vagyunk egy nyugvó pontot, a csönd mélyebb minőségét megtapasztalni magunkban, akkor könnyebben születhet meg az elengedés.
A minap egy nagyon kedves lány jött hozzám magán órára, akivel sokat beszélgettünk az elengedésről. Talán ez a beszélgetés ihlette ezt az írást. Elengedni én akkor tudok, amikor nem elmében vagyok. Tehát nem az elme által működöm, hanem a saját csöndemet élem. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok emailt írni, vagy ne tudnám felvenni a telefont, esetleg ne tudnám ellátni a mindennapi teendőket, nem, csupán azt, hogy nincs bennem akarás semmi felé. Hagyom, hogy minden történjen a természetes ritmusában, és a ritmusba belehelyezve magam teszem teendőimet, nem akarva se többet, se kevesebbet, amit éppen az adott pillanatban képes vagyok megtenni.
„Sikeres akarok lenni!” „Meg akarok gyógyulni!” „Egy jól működő párkapcsolatot akarok!” „Akarok egy céget!” stb. Ismerős?!
Amíg az akarás állapotban vagyunk, nem tudunk igazán mély elengedésben működni. Akarni olyan, mintha odabilincselnénk a lábunkat egy vasgolyóhoz a szoba közepén és közben megpróbálnánk kimenni az ajtón. Nem fog sikerülni. Pedig akarjuk, de valami mégis visszatart. Az tart vissza, hogy nem elengedésben, hanem feszítésben vagyunk, feszítjük magunk, hogy kijussunk, ahelyett, hogy nyugodtan leülnék, visszatérnék belső egyensúlyunkba, és észrevennénk, hogy éppen rajta ülünk a kulcson, vagyis, hogy a megoldás bennünk van.
A szabadság az, amikor a dolgok eljönnek hozzád, és nem te futsz utánuk.” (Yogi Bhajan)
Olvashatod a májusi munerológiában is.
Tehát az elengedés egy állapot. De hogyan tudunk minél többször benne lenni ebben az állapotban? Hamarosan ez is kiderül, itt a blogon.
