Hétköznapi, sokszor boldog és könnyed létünket gyakran törik meg ellenségek, olyan ellenségek, amiket mi magunk, az elme által kreálunk. Így még azokat a szituációkat, helyzeteket és életszakaszokat is, amikor minden okunk megvan a boldogságra gyakran odázzuk el bedőlve az elme játékának ahelyett, hogy megélnénk a lét puszta örömét.
Yogi Bhajan gyakran hívta fel tanításaiban figyelmünket arra, hogy legnagyobb ellenségeink mi magunk vagyunk. Mi vagyunk, akik önellenségeskedésbe kezdünk, mi vagyunk önmagunk csapdái, akik megnehezítik saját helyzetüket.
Sőt, a nőket különösen óva intette a bizonyos “3 C” használatára (angolul c-vel kezdődik mindhárom kifejezés), a három legnagyobb mumusra, ami oly gyakran keseríti meg életünk. Ezek :
- a panaszkodás (complaining)
- a versengés (competing)
- és a hasonlítgatás (comparing)
Már egy ideje kísérletet folytatok annak figyelésére, hogy ezek hogyan nyilvánulnak meg saját életemben. Első olvasatra talán könnyűnek hangzik teljesen kizárni őket, de ha Te is kipróbálod a gyakorlatban, rájöhetsz, hogy nem is annyira könnyű!
Pedig nemcsak jelentős energiát szabadíthatunk fel az által, ha elhagyjuk mindennapjainkból a panaszkodást, a versengést és a hasonlítgatást, de boldogságfaktorunkat is jelentősen növelhetjük, hiszen végre nem másokkal, hanem magunkkal foglalkozhatunk! És ez pedig a boldogsághoz vezető út egyik alapköve. De nézzük részletesebben a három említett mumust:
Panaszkodás
Tudtad, hogy az által, hogy panaszkodunk egyből 30%-al lecsökken az életenergiánk? Ráadásul a panaszkodás nemcsak saját életünket keseríti meg, hanem környezetünkét is. Hiszen általában van kinek panaszkodnunk, van kivel panaszkodnunk, és van kiről és miről panaszkodnunk. Így elindul egy ördögi kör. Egy ideig talán jól esik kibeszélni bizonyos szituációkat, de amikor az panaszkodásba csap át, jobb, ha azonnal leállítjuk magunkat.
Ráadásul abban a pillanatban, amikor panaszkodni kezdünk, lezárjuk az intuíciónkat. Ilyenkor nem érzékeljük a valóságot, így nem leszünk képesek helyesen cselekedni.
Yogi Bhajan a tudatos kommunikáció tanításaiban leszögezte: “Sose mondjuk rosszat másról, sose mondjuk rosszat önmagunkról. Sose húzzuk le önmagunkat, sose húzzunk le másokat”. Ha ezt megfogadjuk máris megmarad 30%-nyi energiánk, ami azért nem hangzik rosszul, ugye ?
Versengés
“Egy született vezető nem verseng, egy született vezető teszi a dolgát, és halad az útján előre.” Ma nagyon sokan magukat “vezetőnek” nevező személyeknél látom (mindegy, hogy coachnak, jógaoktatónak vagy egy vállalat/vállalkozás vezetőjének hívjuk magunkat), hogy nem bírják elviselni, ha nem tudnak “lépést tartani versenytársaikkal”. Pedig valójában nincs verseny, csak inspiráció. A verseny az ego trükkje.
Így spiritualitás ide-oda, sokan kezdenek még e körökben is versenybe, megpróbálva legyűrni másokat vagy áttaposni másokon, esetleg felhasználni más ötleteit. Ha ezt tapasztaljuk környezetünkben a legjobb az, ha ennek sem adunk energiát. Ők előbb-utóbb úgyis lemaradnak, mert nem fogják tudni tartani azt a változást, amit a tiszta szív diktál, hiszen küzdelem útjukon bele-beleesnek majd egy-két gödörbe, amikor nem magukra, hanem másra figyelnek. Így jobb, ha mi sem figyelünk rájuk, persze ezt nem mindig olyan könnyű elengedni.
Ha ezt tapasztaljuk, akár a környezetünkben, akár saját magunkban, érdemes tudatosítanunk: lélekként a szellem egyedi kivetüléseként érkeztünk ide, egyedi feladattal, s célunk egyedi sorsunk beteljesítése. Ha azt nézzük más mit csinál, és megpróbáljuk ugyanazt tenni és felvenni a verseny, akkor csak pont önmagunkat távolítjuk el saját sorsunk kiteljesítésétől. Hiszen ami nem belülről, hanem kívülről érkezik, az nem valós. Az nem a miénk.
A versenyből jobb tehát kimaradni, a rezgésszint emeléssel pedig előbb-utóbb úgyis megérkeznek azok az emberek életünkbe, akik nem lehúzni, hanem támogatni fognak, akikkel nem a versengés, hanem az összefogás lesz a mérvadó.
Hasonlítgatás
A közösségi média korában talán ez az egyik legnagyobb probléma, amivel ritkán szembesülünk. Ugyanis mind a facebook, instagram és a közkedvelt közösség médiacsatornák rendszeres nézegetése általában maga után vonja azt, hogy elménk máris elkezdi összehasonlítani magát azzal, amit az adott képen lát. Ezzel csak az a baj, hogy egy fotó egyrészt egy pillanatnyi dolog, de sokszor nem is a valóságot tükrözi. Persze a hasonlítgatás képessége már gyerekként is megvolt bennünk: szívesen hasonlítottuk össze magunkat osztálytársainkkal, a menő lányokkal-fiúkkal, de a mai korban a közösségi média rendszeres használata idején csak még inkább felerősödött eme jelenség – és nemcsak a fiatalok körében.
Talán elsőre jó ötletnek tűnik végifutni az Instagram vagy Facebook falunkon napi 5-10-szer csak szép képeket nézegetve, de kérdezzük meg magunkat, hogy komolyan megelégedettséggel tölt el mindez, vagy inkább a saját teljességünk hiányának érzetét erősíti fel bennünk?
Ugyanis elménk sokszor hajlamos úgy lefordítani a látott dolgokat, hogy: nahát, mi nem vagyunk annyira csinosak, szépek, elég jók, vagy nem ennyire menő a lakásunk, vagy éppen még nem megy elég jól a vállalkozásunk.
Én egy ideje elkezdtem tudatosan korlátoznia a közösségi média használatát a mindennapjaimban – vannak napok amikor egyáltalán nem lépek fel, és van, amikor csak este – és nemcsak azt vettem észre, hogy elmaradnak az elmének ezen játékai, hanem azt is, hogy lényegesen több energiám marad a nap végére. Sőt, ha mindazt az időt, amit az üzenőfal görgetésével töltünk más hasznos tevékenységre fordítjuk, pl. az erre szánt napi fél órában olvasunk egy jó könyvből napi 30 oldalt vagy meditálunk 30 percet – akkor lényegesen növeljük boldogság faktorunk, hiszen nem energiát vesztünk, hanem töltekezünk ..Talán megéri kipróbálni! 🙂
Felejtsd el a panaszkodást, a versengést és az összehasonlítgatást! Korlátozd a közösségi média használatát, és meditálj többet!
#kevesebbmedia #többmeditáció #nopanasz
Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire!
foto: Charlotte
